Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - 250 ÉVE ALAPÍTOTTÁK ÚJJÁ MEZŐBERÉNYT - Molnár Ambrus: Berény népessége és gabonatermesztése a XVI.s zázadban

Békés megyéhez tartozott Nagyrábén csak a XVIII. század második harmadában kezdték a búzát kétszeri szántásba vetni.

1

2 A XVI. században az alföldi, erdőkben szegény füves területek földhasználati formája a parlagrendszer volt. Ennek a rendszernek az alkalmazását erősíti meg az a tény, hogy Berény, Gyúr, Kondoros 1525 körül a legtöbb kölest és zabot termelő helységek között volt.

1

3 A frissen feltört parlagba ugyanis olyan vetemény vethető, amely nem sül ki a pihent kövér talajban. Ilyen friss feltörésű gyepföldet kedvelő növény a köles és a zab. Berény környékén a frissen feltört gyepes földekbe ma is zabot vetnek az első esztendőben. Bizonyára ennek a művelési rendszernek a maradványát idézi az 1769. évi úrbérrendezési iratban ez a megjegyzés: „Rétünk a határban éppen nints, ha tsak a Parlagokon nem kaszálunk kóróval, vadzabbal elegyes szénát.. ,"

1

4 A jobbágy számára nem lehetett könnyű feladat a begyepesedett, jószággal tapostatott parlag feltörése. A szántáshoz abban az időben 3—4 pár igavonó állatot használtak. Nem bizonyos, hogy ez a szükséges igaerő az egésztelkes jobbágyok mindenikének rendelkezésére állott. A megművelt terület átlagosan csekély volta azt tételezi fel, hogy szántáskor egy-két jobbágy összefogta igavonó állatját és úgy végezték el a szántást (eketársulás). Igavonó hiányában szokásban volt az is, hogy egy-egy jobbágy pénzért szántatott fel legalább annyi területet, melyből családja ellátását remélhette.

1

5 A termőföldek trágyázása időszakunkban nem volt szokásban. Erre nem is igen volt szükség, mert a friss törésű földek még évek múlva is kielégítő termést hoztak. A Berénnyel majdnem szomszédos Mezőtúr jobbágyai még 1756-ban is 7 éves vetésforgóval használták földjeiket. „Egy esztendőben kölesnek gyepet kell törni, másban tavaszbúzát azon földbe vetni, harmadikba árpát, negyedikbe őszit. . . ötödikbe, hatodikba csak kórót, sőt a hetedikbe is alig terem valami haszonra valót..." Az így kiélt területet újra kaszálónak és legelőnek használták, vagyis újra több ideig parlagon maradt.

1

6 A talajerőutánpótlást csupán a sarlóval aratott gabona után hagyott 25—30 cm-es tarló jelenthette. A vetés — mint ebben az időben az egész országban — kézzel történt. A felhasznált vetőmag mennyisége jugerumonként (hold = 900—-1000 négyszögöl) 1 simándi köböl (80—83 liter) lehetett, mint Kelet-Magyarország többi részén ebben a korban.

1

7 A gabona betakarítására vonatkozóan már bőséges adatokat szolgáltatnak forrásaink. Ezekből kitűnik, hogy Békés megyében időszakunkban a gabonafélék betakarításánál egyformán használatos volt mind a sarló, mind a kasza. A búzát, árpát, zabot és a kölest is aratták sarlóval, takarták vagy kaszálták kaszával is. Hogy egy adott betakarításnál melyik eszközt használták a kettő közül, azt a termés minősége és a betakarítás sürgőssége döntötte el. Ha a kedvező időjárás következtében a gabona sűrű volt és szára magasra nőtt, sarlóval aratták le. A kedvezőtlen időjárás következtében ritkán kelt és alacsonyra maradt gabonát kaszával kaszálták. A kaszát használták akkor is, ha a török vagy más ellenség közeledésének híre sürgette az „élet" betakarítását.

1

8 A sarlóval és kaszával való betakarításon túl forrásaink hírt adnak a gabona betakarításának egy harmadik módjáról is. Amikor a szárazság miatt a gabona olyan ritkán kelt és olyan kicsire nőtt ,hogy a kaszával is nehezen tudták volna betakarítani, tövestől jelnyűtték. Az eredeti forrásban szó229