Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 2. szám - 1948 ÉVFORDULÓJA - Körmendi János: Adatok a Csanád megyei dohánykertész községek történetéhez 1848/49-ben
lást nem tagadták, meg, és nem palántálták el a „gyűlölt növényt". Ellenállásuk jelentőségét növeli az is, hogy 1848 után e községekben nem is kísérleteztek a kötelező dohánytermesztés visszaállításával. Kisebb jelentőségű, de az 1848-as tavaszi parasztmozgalmakban általánossá vált törekvések során az úri haszonvételek gyakorlását is megkezdték több helyen. Meg kell jegyezni, hogy Csanád megyei viszonylatban — az eddig feltárt adatok alapján — ez elsősorban az úrbéres községeket jellemezte. De van adatunk arról, hogy a pitvarosiak lefoglalták az uradalmi korcsmát és a mészárszéket, 2 3 és hogy a nagymajláthiak a kincstári ügynök figyelmeztetése ellenére sem fizetik meg az 1847/48-as esztendőre járó malombért. 2 4 A regale jogokban való beavatkozást már nemcsak a kincstár, hanem a megye sem tűrte, aki a törvényekhez híven utasította a nagylaki járás szolgabíróját, hogy a törvények által addig sértetlen állapotban hagyott királyi haszonvételek gyakorlásától tiltsa el a lakosokat. 2 5 Az eddigiekből világosan láthatjuk, hogy a márciust követő közvetlen időszak forradalmi hangulata nem hagyta mozdulatlanul a Csanád megyei kertészségeket sem. Megmozdulásuk szerves része az országos szinten kibontakozó parasztmozgalmaknak, mely egyben azt is jelzi, hogy szükség van a kertészek problémáinak mielőbbi orvoslására. III. A kertészek még mindig hittek abban, hogy hamarosan ők is teljes jogú polgárai lesznek a hazának. Ezért a márciust követő időben fegyvert ragadva, kivették részüket a nemzetőrködésből. Feltűnő egyes községek nagy lelkesedése. Ambróz, Alberti és Apáca lakosai közül sokan a nyári munkát is otthagyva, zászló alá álltak. 2 6 Amikor Jellasich támadása következtében a függetlenség ügye veszélybe került, még több zsellér mozdult meg megyeszerte. A népfelkelés teljes kibontakozására azonban nem volt idő, mert a Honvédelmi Bizottmány átmenetileg leállította, és utasításában a felkelt tömegeket további parancsig lakóhelyükre küldte vissza. 2 7 A megye lakossága a katonáskodáson kívül is nagy terhet vállalt magára. A hadiadó, az átvonuló katonaság ellátása újabb teherként jelentkezett. A kertészközségek az adók megfizetésének nehezen tudtak eleget tenni. 2 8 Érthető hogy az amúgy is sokszor fizetésképtelen kertészek nem szívesen vállalták az újabb megterhelést. A népfelkelők visszarendelése, az adók növelése, sérelmes ügyeik rendezetlensége megtörte a kertészek lelkesedését. A decemberi újoncozást sem fogadják már nagy lelkesedéssel. Több helység, köztük Nagymajláth ifjai is megszöknek az újoncállítás elől. 2 9 Az 1848-as év eltelt tehát anélkül, hogy különösebb változást hozott volna. Csupán egy jelentéktelen dologban érnek el eredményt a kövegyiek, nagymajláthiak, ambróziak, albertiek. Kifogást emeltek az ellen, hogy községeik „oly kellemetlen hangzású nevekről neveztettek el, melyek minden hő keblű hazafi nevetését méltán érdemli", ezért azok régi nevükön nevezését kérik. 30 Az engedélyt a megyei bizottmánytól meg is kapják, és nevük a következő212
