Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 2. szám - 1948 ÉVFORDULÓJA - Körmendi János: Adatok a Csanád megyei dohánykertész községek történetéhez 1848/49-ben
ben tehát semmi változás nincs: a föld továbbra is a kincstár tulajdonában marad, a szerződések sérelmes pontjai továbbra is fennállnak, mint pl. az 5 hold feles dohánytermesztés, a telepesek számának rögzítése, stb. A felhívás megszövegezéséről és a ..kertésztársak" felszólításáról bizonyára falugyűlésen döntöttek. Része volt ebben a baloldali érzelmű megyei küldöttnek is, akinek jelenléte bátorította a jelenlevő lakosságot, és akinek javaslatára történt valószínűleg a kertész küldöttek találkozója is Nagymajláthon. A szövegben nem esik szó a kertészek régi vágyáról, az úrbéres községgé alakulásról, ehelyett határozottan az „arany szabadság" követelése áll, miszerint ők is részesedni akarnak az úrbéres jobbágyok szabadságából. Amikor a nagymajláthi összejövetel eredményeképpen több község (Csanádapáca, Pitvaros, Kovácsháza. Dombiratos, Kevermes) a törvényes utat választva beadvánnyal vagy küldöttség útján fordul Kossuth-hoz és az igazságügyi miniszterhez 1 4 — még ha ezekben „örökös úrbéres faluvá" alakulásukat kérik is — feltétlenül ott kell látnunk e kérvények mögött is azt, hogy ezzel az úrbéresekhez hasonló felszabadítást képzeltek elérni. Hiszen ha úrbéres községgé alakulnak, akkor a törvények rájuk is vonatkoznak. Amikor azonban a kertészek földigényéről beszélünk, akkor nagyon óvatosnak kell lennünk. Nem mondhatjuk ki egyértelműen azt. hogy minden kertész azonnal tulajdonosa szeretett volna lenni bérelt földjének. A legtöbb esetben megelégedtek volna azzal, ha bizonytalan helyzetük megváltozik olyan formában, hogy kedvezőbb szerződést kell elfogadniok. Nem jelenti ez azt, hogy a nagymajláthiak „arany szabadság" követelésének sem kell komolyabb jelentőséget tulajdonítanunk. Az más kérdés, hogy az adott körülmények között a kertészségek többsége „megelégedett" volna kisebb segítséggel is; de annyi bizonyos hogy ők is szerettek volna a földek tulajdonosai lenni, csak nem merték azt nyíltan hangsúlyozni. A nagymajláthi felhívásnak elsősorban ebben láthatjuk jelentőségét, valamint abban, hogy a megye kertészeinek figyelmét már a forradalom kezdeti időszakában a haladás felé fordította; tudatosította bennük helyzetük tarthatatlanságát és a változás szükségszerűségét. Április 12-én sor került a kertészek vezetőinek összejövetelére Nagymajláthon. A gyűlés lefolyásáról sajnos még eddig semmiféle dokumentum nem került elő. Valószínűnek tarthatjuk azonban, hogy itt született határozat arról. hogy a kertészségek együttesen vagy külön-külön beadványokkal fordulnak az igazságügyi miniszterhez, illetve Kossuth-hoz; azaz: törvényes úton iárnak el sérelmeik orvoslása érdekében. Az előbbiekben említett folyamodók közül a kovácsháziak május 2-án először a megyéhez fordulnak: „ . . . mint ho?v folvó szerződéseink fő haszonbérlő uraságainkkal, jövő Szt. Mihálykor elmúlnak, és azon időben történhető, hogy őszi vetéseink tőlük megtagadttatnak. hová leszünk — a kik már 5000 lélekre szaporodtunk, noha adóinkat tehetségünk szerint fizetjük. Katonáskodó egyedeket mint más örökös helyek állítnak. ezen okból folyamodtunk már Temesvárra kétszer az Administratióhoz, onnand el utasíttattunk Pécskára a Tiszttartóhoz, de mindenkori járásunk sikertelen maradt, és még csak egy szót sem tudunk jövendő sorsunk mi volta felöli.. ." 1 5 Miután itt nem jártak eredménnyel, a három kertésztelep képviselői felkeresik Kossuthot, akitől földet kérnek „örökös falu" megalapítására. Kossuth egyelőre meghagyja őket haszonbérlőknek, „miglen irántuk 210
