Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 2. szám - 1948 ÉVFORDULÓJA - Körmendi János: Adatok a Csanád megyei dohánykertész községek történetéhez 1848/49-ben
kedésével, valamint azzal, hogy a kincstár biztos dohánytermesztő bázist akart teremteni külföldi szállításaihoz, kikapcsolva a közvetítő kereskedelem drága és bizonytalan segítségét. A délvidéki kincstári területek úgyis üresen álltak, eddigi hasznosításuk, hogy ti. főbérlőknek adták ki a földeket, viszonylag kevés jövedelmet hoztak. így tehát a dohánykertész telepítésekkel egyszerre több hasznot is ért el: növelte jövedelmét a közvetlen kertész-bérletekkel, popularizált, és biztosította dohányellátását. A vizsgált időszakban Csanád megyében létező 22 szerződéses község is e két módon keletkezett. 6 Lakóik állandó rettegésben éltek, hogy szerződésük lejártával házaikat, illetve viskóikat, istállóikat, a dohányszárító hodályt, az imahelyet le kell rombolniok, az árkokat és a kutakat be kell temetniök, és nemegyszer télvíz idején kell új helyet keresniök. Az elűzéssel való fenyegetésre akkor került sor, ha a bérlő közösség nem teljesítette a szerződések feltételeit, vagy a főbérlő vagy a kincstár más rendeltetést szánt a területnek. 7 A telepítések emberanyaga a házas és házatlan zsellérekből, a szolgák kategóriáiból került ki, akik megélhetést keresve útnak indultak és a megye keleti részében a még meg nem szállott területeken mint dohánykertészek találtak az otthoni nincstelenségnél nem sokkal biztosabb megélhetést. A földet és fedélt nem talált nincstelenek azonos érdekeik folytán csoportokba verődve és kiválasztva a legderekabbakat, a megyei határokra való tekintet nélkül kerestek maguknak helyet. Vezetőik tudakolták meg, hol van a kincstári földeken lehetőség, melyik árendátor, vagyis főbérlő keres subárendátorokat. azaz albérlőket. De előfordult az is, hogy maguk a főbérlők keresték meg a kertészeket, mint Kovácsháza esetében is. 8 A kincstár telepítéskor általában hirdetés útján toborozta a kertészeket. Ilyenkor azok vezetői felkeresték a pécskai kincstári igazgatóságot, és társaik nevében is egyezkedtek, majd aláírták a szerződéseket. így került sor az alberti, ambrózi és a nagymajláthi zsellérek szerződéskötésére, illetve letelepedésére. 9 Az újonnan létrejött telepek az úrbérrendezést követő fél évszázadban levezető csatornái voltak a környező úrbéres községek zsellérnépességének. Ezek — elsősorban a szlovákok — bizonyos időközönként rajokat bocsátottak ki magukból, melyek azután vagy külön bérlőközséget alakítottak, vagy bebocsátást kértek egy már fennálló telephelyre. Például Tótkomlósról települt több hullámban Nagylak, onnan a földhöz nem jutott komlósiak Pitvarost hozták létre. 1844-ben a kincstári telepítésű Alberti területén szállt meg egy népes komlósi raj. Nem véletlenül nevezték Albertit Kis-Komlósnak vagy Ambrózfalvát Kis-Csabának, kifejezve ezzel is, hogy honnan érkezett a legnépesebb raj. 1 0 Hasonlóképpen az előbbiekhez, egy 65 családból álló dombegyházi raj adta a magvát Nagymajláth lakosságának is, csak azzal a különbséggel, hogy itt nem úrbéres község, hanem egy másik szerződéses helység (Nyéky-Dombegyháza) lakói települtek át új helyre. Ilyen formán akár Nagvma jláthot is nevezhetnénk Kis-Dombegyházának. 1 1 A kertészekre nézve a bizonytalanság, a megtorlások, önkényeskedések, pereskedések mellett már maga a dohánytermesztés is igen bizonytalan kimenetelű volt. E növény rendkívül munkaigényes, és emellett nagyon érzékeny az időjárás szeszélyeire is. Kárbaveszett a kertész és családja egész évi munkája, ha közbejött valami elemi csapás, mint jég vagy szárazság; de súlyos kötele208
