Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - SZEMLE

SZABÓ FERENC: CSÖND ÉS SZŐ KÖZÖTT Szerkesztették: Filadelfi Mihály és Sass Ervin Békéscsaba, 1972. 299 l. A Békéscsabai Városi Tanács V. B. és a Békés megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya kiadása A meg-megújuló tervezgetések, a megyében élő költőket, írókat támogató törekvések eredményt hoztak: 1972 nyarán huszonöt szerző — 17 költő és 8 prózaíró — 85 verse, 13 elbeszélése kerülhetett az olvasó kezébe, gyűjteményes kötet formájában. Hasonló alkalmakra eléggé ritkán kerül sor. Legutóbb 1967ben jelentkezett megyénk gárdája A mi időnk című, meglehetősen engedékeny válogatást tükröző s emiatt is vegyes értékű írásokat tartalmazó antológiával, komolyabb siker nélkül. Számos ok — köztük a szervezeti keretek hiánya, de A mi időnket érő kritika is — miatt éveken át szüneteltek a nagyobb vállalkozások, míg 1970 végén az 57 vers (Filadelfi Mihály, Sarusi Mihály és Sass Ervin költeményeivel) ismét az önálló kötetek igényét jelezve került ki a sajtó alól. Sajnos, a szükséges szigorból ez utóbbi kiadvány is engedett: Filadelfi és Sass igényesebb, érettebb, felelősebb versei mellett egy szerző felszíneskedő, közlésre alig érdemes írásainak is teret adott. Mindkét kötet a továbbiak szempontjából szükséges, mélyrehatóbb kritikai elemzés nélkül áll azóta is, a megjelent megyebeli ismertetéseken túl — ez megint elsősorban szervezési kérdés — nemigen lett ankétok, szóbeli és írásos viták tárgya. Nemcsak a mérlegelés maradt szűkkörű, hanem a népszerűsítés is. A külön kötetek fölöttébb ritka megjelenésének szüneteit a megyei lap vasárnaponkénti Köröstáj rovata volt hivatva kitölteni, nemrég múlt tíz esztendeje. A Köröstáj kétségtelenül a legszélesebb és leggyorsabb megjelentetési lehetőség ezen a tájon, a megye írói és költői még jobban is élhettek volna vele, kiszorítva a távoli szerzők másodrendű rutinmunkáit, a számos fórumon megkapható, nehézkes, tanulmányszerű cikkeket. Mindemellett a Köröstáj az, amely frissességével, hetenkénti megjelenésével folyamatosan megtestesítette a megyében levő alkotó erőt s lehetőséget adott az induló tehetségek kibontakozásához. E fontos szerepe tovább erősödhet, s a jelek szerint erősödik is. Mielőtt a korábbiakhoz képest biztató minőségi fejlődés több jelét mutató Csönd és szó között részletesebb taglalásába kezdenénk — éppen az eddig elmondott és a helyi irodalmi törekvések előbbrevitelét szolgálni kívánó, bíráló gondolatok köteleznek erre — általában is, meg megyénk helyzetét külön szemügyre véve is körvonalaznunk kell egy alapvető kérdést: Milyen feladata, adottsága és lehetősége van ma, illetve volt vagy lesz a „táji" (vagy ha úgy tetszik, a közigazgatási határokkal részben egybeeső, részben azoktól eltérő területen keletkező) irodalomnak? A szocialista Magyarország szépirodalmi termésében a táji kötődésű, táji ihletésű, de egyetemes érvényű mondanivalóval rendelkező műveknek kiemelt hely jutott, s jut ezután is, ha a művészi megformálás ereje és hitele nem marad el a mondanivalótól. A táji irodalom alapfeladata azonos' az „országos" irodaloméval, sajátos és értékes külön színt jelentő feladata azonban egy-egy vidék hagyományainak, megkülönböztető vonásainak, 174