Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TANULMÁNYOK: - Irányi István: Petőfi István

Árpádné volt, és annak Lipót utca 19. szám alatti házában lakott. Horváth még akkor csak hírből ismerte sógorát, örvendezett jelenlétének, Júlia pedig feljegyezte a családi események közé jövetelét: „István szabadságra hazajött a katonaságtól."

6 A barátok lelkesítése mellett tehát a költő özvegyének rokonszenvét és támogatását is élvezhette. Közben egyik barátja „jóvoltából" ő is rákerült egy feketelistára, mint a szabadságharc további élesztője. Éppen szabadsága idején fogták el Pesten. A theresienstadti fogházba hurcolták, ahol 3 évet töltött kemény sáncmunkában. Prágában is raboskodott. Számkivetettségében mindvégig karakter volt. Nem kenyerezte le „királyi kegyelem" — írta Lisznyai Kálmánnak Gerberbachból. (Petőfi István: Levél K. barátomhoz.) Néhányszor így is szabadságot kapott. Sógornője a Katonai Főparancsnokságtól levélben kérte végleges szabadságoltatását, melyre 1856. szeptember 1-én elutasító válasz érkezett. István ékkor a 8. gy. ezredben szolgált utószolgálatos katonaként. Mint közlegény és káplár, vállalta tovább a megalázó feladatokat. Szendrey Júliához ebben az időben írt egyik levele (1856. okt. 6. Brünn) is tanúskodik erről. Versben is tanúsítja áldozatos sorsvállalását: „Katona vagyok én, régi, vén katona, Voltam már káplár is, de most közkatona, A katonasághoz, hoztam bút s bánatot, Mindig nyomba' kísér, soha el nem hagyott."

7 Ez a belenyugvás, látszólagos kiegyensúlyozottság, csakhamar Szendrey Marika iránti szerelmi féltékenységgel párosult. 1857. április 22-én — nyilvánvalóan Szendrey Júlia tájékoztató levelének hatására sógornőjének teljes őszinteséggel öntötte ki minden lelki fájdalmát. Levelében verset is közölt, mely elkeseredett fájdalmát, a féltékeny ember szerelmes panaszait még jobban érzékelteti. István, aki titkosan volt szerelmes Szendrey Marikába, e tekintetben igen félénk természetű ember volt. Nem mert közvetlenül nyilatkozni szerelmének, de teljes bizalommal és nyíltsággal fordult Szendrey Júliához, hogy az biztos rév felé egyengesse sorsaikat.

8 A fekete-sárga hadseregből való teljes szabadulása 1857 május végén következett be. A rab igát hősiesen viselő kemény férfiú az ellenséges hadsereg karmaiból is viszonylag jó priusszal távozott: „Bár nyugodt, kihágásokra hajlandó... A munkánál jó." — Rabságából haszna is származott, mert börtönében a német nyelv mellett megtanult franciául is. Egy ideig még Horváth Árpád sógoránál és Szendrey Ignácnál tartózkodott, ügyvédi irodában dolgozott, s nagynevű írókkal került összeköttetésbe. 1857 szeptemberében — Böhm János mérnök, katonabarátja ajánlatára — Gaylhoffer János dánosi birtokára szegődött el nevelőnek. Itt szerette meg szeptember 25-én a földbirtokos leányát, Antóniát, aki egyelőre még nem lehetett a felesége. ..Üdvözöllek puszta, százszor, Száz meg százszor, százezerszer ..." Petőfi István: Pusztán. 16