Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - SZEMLE

tói, bevezetőtől, vagy összefoglalótól. Az emlékkönyv kizárólagosan és pontosan ragaszkodott az emlékünnepségek teljes megörökítéséhez, annak minden mozza­natát tartalmazza. A gyulai nyomda és a Kner nyomda a Békés megyei kiad­ványoknál már megszokott egyszerű, de ízléses formátumban adta a tisztelők kezébe az emlékkönyvet. Az emlékkönyv megjelentetése idő­szerű és szükséges volt, nem csupán az emlékünnepségek méltó megörökítése tette ezt szükségessé, hanem a centená­riumig vajúdó Áchim-problematika is. Kiadásának elmaradása jelentős hiba lett volna. Az emlékkönyv legnagyobb jelentősége éppen abban van, hogy az emlékünnepségek megörökítésén túl­menően tartalmazza a tudományos ülés­szakok anyagát. Ez a tudományos ülés­szak jelölte ki először Áchim L. András és pártja számára a megillető helyet, Pölöskei Ferenc jól megválasztott refe­rátum címéből idézve, „a magyarorszá­gi progresszió táborában". Bár az utóbbi évtizedben már jelentős előrelépések történtek Áchim L. András történelmi érdemeinek és progresszív szerepének megrajzolásában — idesorolhatók Tibori János könyve után a Földmunkás- és szegény paraszt-mozgalmak I. kötetének idevonatkozó részei, Király István ta­nulmányai és Domokos József: Áchim L. András c. könyve — az egész Áchim­problematika megnyugtató tisztázása mégis erre az ülésszakra várt. Az ülés­szak teljesítette ezt a feladatát, s ez nem csupán elhangzott szavakban, hanem nyomtatásban is megjelent. Nem kívánjuk az ülésszak alapján ki­alakított értékelést összegezni, erre e hely kevés és nem adna teljes képet, néhány mozzanatát azonban mégis ki kell emelnünk. Áchim az akkor napi­renden levő demokratikus átalakulás szükségességének a legtisztább megfo­galmazói közzé tartozott, Ady Endrével és másokkal együtt. Programjánál vol­tak következetesebbek, de az érte foly­tatott küzdelemben elszántabbak keve­sen. Programjában jobbra állott Mező­fitől, akinek a pártjából kivált, jobbra állt a szociáldemokrata pártvezér Gara­mitól is, de alkatában mindkettőnél el­szántabb, forradalmárabb volt. Áchim forradalmi magatartásának jellemzői között, mint az őt barátjává fogadó Ady Endrénél, ott volt az úri Magyarország féktelen gyűlölete, Dózsa György tiszte­lete — szobrot készíttetett Dózsának — a földnélküliek elhivatottságának hirde­tése. Ügy érezzük az ülésszak levette végre a napirendről a kényes Bajcsy-Zsi­linszky—Áchim kérdést is. El kellett vetni azt a felfogást, amely a történet­írásunk perifériáján még ma is jelen van, hogy vagy Áchim, vagy Bajcsy­Zsilinszky. Pölöskei Ferenc referátumá­ban ismertetve a késői értékelés okait rámutatott, hogy Bajcsy-Zsilinszky sop­ronkőhidai mártírhalála után a kegyelet is tiltotta ezt a témát és kevesen írtak és beszéltek Áchimról. „A történettudo­mány nem azzal avatja Bajcsy-Zsilin­szky Endrét az ellenállási mozgalom ki­emelkedő harcosává, hogy „kimenti" az Achim gyilkosságból. Áchim is, de rész­ben Bajcsy-Zsilinszky is a hazai prog­resszió zenitjére emelkedtek, de egészen más történeti periódusokban" — mon­dotta. Ezt az értékelést el lehet fogadni. Semmiképpen nem fogadható el azon­ban olyan értékelés, amely Bajcsy-Zsi­linszky tisztaságának védelmére töre­kedve Áchim bemocskolásával és elhall­gatásával igyekszik célhoz érni, de Áchim meggyilkolása sem teheti sem­missé Bajcsy-Zsilinszky későbbi törté­neti érdemeit. Amikor az ülésszakon a korábbiaknál is egyértelműbben bizo­nyosodott be Áchim szerepének prog­resszivitása, helye a magyarországi prog­resszió táborában, s felvillant az a le­hetőség, amelyet életben maradása je­lentett volna, természetesen még na­gyobb súllyal vetődött fel a magyar úri osztály felelőssége is. E megváltoztatha­tatlan tragédia sebei ismét felszakadtak és csak valahol ott kereshettek gyógyu­lást, ahol 1911-ben, Áchim megbocsájtó szavaiban és végül a mában, a célok megvalósulásában. Érdemes itt Mód Aladár záró mondataiból idézni: minden körülményt, az indulatokat, a sajátos közvetett indítékokat számbavé­ve is osztálygyilkosság volt. A történel­mi igazság e tekintetben egyértelműen Áchim oldalán van. Lehet-e így igazság megbélyegzés nélkül? Csak 1911-et nézve ez lehetetlen. Mégis nekem is az a meg­győződésem, hogy történelmileg az átfo­góbb, az érvényes igazság az, mely a Zsilinszkyek tettét az akkor reakciót követő középosztály és értelmiség igazi érdekeivel s történelmi útjával is szem­benálló gyilkosságnak — tragédiának fogja fel... A történelem, a politika ol­daláról persze nem lehet sem vallási meggondolás, sem elvont humanitás a 168

Next

/
Thumbnails
Contents