Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Fülöp Károly: Emlékeim a szeghalmi Péter András gimnázium kezdő éveiről

szedni s így a hátralékos összeget havi 600 P-s részletekben törleszteni kezdtük. 1934 június havában tartottuk első érettségi vizsgálatunkat, melynek egyházi elnöke Baltazár Dezső püspök, kormányképviselője Mitrovics Gyula egyetemi tanár volt. A záró értekezleten mindketten dicsérő szavakkal méltatták a kérdező tanárok értékes didaktikai munkáját. És ezzel úgy érzem, mondanivalóm végéhez is értem. Nem mintha a következő évtizedekre vonatkozólag nem lenne mit papírra vetnem. Hiszen ebben tette tradícióvá Nagy Miklós az alapító kultuszát, az ő vezetésével folyt a tanulók között a legmodernebb lélektani módszerekkel a tehetségkutatás, az ő tervezete szellemében vettük órarendünkbe az országban elsőként az osztályfőnöki órákat, hogy csak néhány kiemelkedőbb kezdeményezését említsem a sok más közül. Mindenesetre az első érettségivel iskolánk hőskora zárult le. Ez a korszak a Balogh iskola néhány üres termével, egy tollal, egy tintatartóval, egy pecsétnyomóval, egy iktatókönyvvel, egy itatóspapírral és 56 kisgyerekkel vette kezdetét. Két saját tulajdonunkat képező épülettel, 94131 P 86 fill, értékű leltári állománnyal s 356 tanulóval végződött. Hogy ez mit jelentett előzményeiben, csak az tudja értékelni, aki tanúja volt annak a sok megnemértésnek, sokszor pláne rosszindulatnak, amely gátolni akarta az iskola kifejlődését. Hogy iskolánk nemcsak kifejlődött, hanem minden támogatás nélkül, csak saját erejére s tanárai önzetlen áldozatkészségére támaszkodva minden nehézséget leküzdött, az egyedül Nagy Miklós érdeme. Az ő progresszivitásától magasba lendülő iskolánk emelte ki Szeghalmot a Sárrét porából s röpítette a szellem magasságaiba. A mi iskolánkból indult el a tudományos és politikai élet több ma is élenjáró kitűnősége. Péter András megteremtette az alapot, de rá a művelődés büszke palotáját Nagy Miklós építette és védte a megsemmisüléstől két küzdelmekkel teli évtizeden keresztül. Köszönöm neki és sorsomnak, hogy ezeknek a küzdelmeknek én is bátor katonája lehettem. Lipták Pál: Kapu előtt 159