Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Fülöp Károly: Emlékeim a szeghalmi Péter András gimnázium kezdő éveiről

FÜLÖP KÁROLY: EMLÉKEIM A SZEGHALMI PÉTER ANDRÁS GIMNÁZIUM KEZDŐ ÉVEIRŐL Alábbi soraim a Sárrét akkoriban még egyetlen középiskolájának, a szeghalmi Péter András Gimnáziumnak kezdő éveiről, a húszas évek végén kitört s a harmincas évek elején tetőző világgazdasági válság eseményei között átélt viszontagságairól óhajtanak képet adni. Nyolc év élet-halál küzdelmeire tekintenek vissza, amely idő alatt az iskola évente egy-egy osztállyal bővülve nyolc osztályossá fejlődött ki, s szinte csodaszámba vehető nehézségek leküzdése után, nem élvezve támogatást sem a ref. Egyházkerület, sem az akkori magyar állam részéről, lett az ország egyik legjobb hírű középiskolájává. Támogatás helyett az első mindig csak kért, sőt legtöbbször követelt anyagi áldozatokat az alapítványtól, amely indulásakor sem korszerű épületekkel, tanfelszerelésekkel és könyvtárral nem rendelkezett, a második pedig minden esztendőben megújított fizetéskiegészítő államsegély iránti kérésünket „fedezet hiányának" indokával utasította el. Én a gimnázium nevelőtestületébe 1927 őszén kerültem a nagy múltú nagyenyedi ref. Bethlen Kollégium szolgálatából. Onnan történt távozásom körülményeire emlékezéseim szűkre szabott terjedelme miatt nem térek ki, csak annyit említek meg, hogy Szeghalomra kerülésem tisztán a véletlen műve volt. Munkámat Szeghalmon 1927 szeptember 1-vel kezdtem meg s végeztem megszakítás nélkül 1963 július 31-én történt nyugalomba vonulásomig. A gimnázium délutáni levelező tagozatán tovább tanítottam 1969 június 30-ig, a tagozat megszűnéséig. Így oktató-nevelői működésem a nagyenyedi évekkel együtt kerek félévszázadot tesz ki. Szeghalomra érkezésemet, mind Nagy Miklós igazgató, mind Pásztor József az akkori testület egyetlen tagja, szíves barátsággal fogadta. Nagy Miklós elvitt a számomra még nyári jelentkezésem után lefoglalt hónapos szobámba, Pásztorék pedig ebéddel kínáltak. A házinénim, özv. Bereczky Jánosné, aki érkezésem előtt pár hónappal vesztette el a férjét, s így nyilván első idegent jelentettem számára, kivel egy fedél alá került, észrevehető szorongással nézegetett bemutatkozó látogatásom alkalmával. Később, amikor tapasztalta, hogy csendes, sem dohányt, sem alkoholt nem fogyasztó, sem hangoskodó társas életet nem élő ember a lakója, szeretetébe fogadott. Mikor menyasszonyom a következő év áprilisában kijött Erdélyből, s itt házasságot kötöttünk, őt is meleg, mondhatnám anyai szeretettel fogadta házába, hol házaséletünk első néhány hónapját éltük. Pásztor Józsefen kívül óraadói minőségben két egyházi alkalmazott is tanított a gimnáziumban: Baka Béla segédlelkész, aki a hittant és Darab Lajos kántor, aki az éneket tanította és az énekkart vezette. A rom. kat. hittant Szabó Sándor plébános, az izraelitát Sebes Béla izr. tanító tanította. Megismerkedésem az első kettővel közvetlenebb volt, mint a két utóbbival, mivel ezek jóval idősebbek voltak nálam. A tanítás a Szabadság-tér és a Kossuth Lajos utca sarkán levő ún. Balogh elemi iskolában folyt, amelyet a ref. egyház átadott számunkra addig is, míg a gimnázium elhelyezésére alkalmas épület felépül. Itt a két osztálytermen kívül volt egy 151