Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Az 1922-es választások végső harcai Endrődön és Gyomán

— Ez az igaz Pista öcsém! — szólt Gellai István gazda. — Ahogy engem kísértek a gyomai csendőrök három Zeőke párti fiatal kisgazda hangosan, hogy mások hallják, rám kiáltottak: — „Érdemes volt kommunistának korteskedni?" — Egynek meg is mondtam: „Vigyázz öcsém! A grófi politika meg ne pergettesse tanyád udvarán a dobot. Jobb előre gondolkodni, mint később sírni..." Meg akartam mondani a magamét a másiknak is, de az ismeretlen gyomai csendőr rámmordult: „—Fogja be a pofáját az úris ... mert úgy hátba nyomom, hogy a bélit köpi ki!" — Velem durvábban bántak — szólt Kurilla Bálint cipész. — Alighogy kiléptem az utcára, egyik papiligás suhanc a kerítésemről tépi le a mi plakátunkat. Rá szóltam: „Erre tanítanak a papok te..." „Kuss az anyád úris..." mordult egyik csendőr és úgy hátba nyomott a puskatussal, hogy a járdára hasaltam. Az orrom be is tört. Nézd csupa vér a zsebkendőm és kegyetlenül sajog..." Bálint nem fejezhette be a mondatot, viharlámpával bejött két csendőr és dühös káromkodással magyarázta meg, ha még csak egy suttogást hallanak, kitapossák belőlünk a szuszt. Engem kilöktek a körülöttem levőkből a bejáratig és ott lefekvésre kényszerítettek. Benn csend és sötétség. Csak kívülről hallatszott be a nehéz csizmák dobbanása. Jelezve, hogy a csendőr a fal mellett a betonjárdán sétál. Vigyáznak, valami meg ne zavarja álmunkat... Másnap kilenc óra felé engem, Uhrin Györgyöt, Giricz Pált, Nagy Józsefet és Gellai István gazdát, két endrődi csendőr párosával összebilincselt. Erős vezérlánccal bilincseinket össze is erősítették és Endrőd főútján az útközepén, hogy mindenki lássa a választási jog, a szabadság tiszteletének szimbólumaként, hogyan kísérnek a gyomai vasútállomásra. Sokan láttak. Mi is sok arcon láttuk a hozzánk nem intézhető kérdést: Miért? Szóval nem válaszolhattunk, de nyilván nyugodt mosolyunkból sokan megértették: a szabad választás tiszteletéért! A gyulai fogházba kísértek. Az összefűző vezérláncot és kezünkről a bilincset csak a fogház iroda folyosóján vették le a csendőrök, ahol fogházőrök vettek át. Szólni egymáshoz ott sem lehetett. Egymástól pár lépés távolságra falnak fordulva vártuk, mit akarnak velünk. Elsőnek engem szólított az őr az irodába. Az írnok felírta a szükséges személyazonosságomat, a mellette ülő tisztviselő pedig kissé gúnyosan kérdezte: — Miért kísérte ide a csendőrség? — Nem tudom! — Arra feleljen, amit kérdezek!... — Arra felelek! Nem tudom miért kísértek ide! — Na majd itt megtanulja, hogy feleljen ha kérdezik. Kísérje János a zárkába ... Pár perc múlva utánam jött Gellai István gazda. Giricz Pál, Uhrin György és Nagy József másik zárkába kerültek. Akkor nap csak vizet kaptunk. Mivel már előző nap sem vacsoráztunk, megéheztünk: — Mondta Pista öcsém, mit akarnak itt velünk? — szólt Gellai. — Valószínű a megye a járás urait ingerelte, hogy mi könnyen jutottunk a legtöbb szavazathoz. Nem tehetik, hogy a mi jelöltünkre ne engedjenek vasárnap szavazni, úgy gondolták, sok ember letartóztatásával és ötünk bezárásával elriasztják a Vágira szavazókat. — Nem gondolják, ezzel gyűlöletet ébresztenek a gondolkodó emberekben? — Tudják azt az urak. Dehát azért van a csendőrség, hogy a rendszerrel elégedetlen érzését, ha kell még ilyen módon is a maguk javára irányíttassák. Gellai bátyám még jobban tudja, mint én, így volt ez eddig minden választáson. Valószínű, amit tegnap csináltattak a csendőrséggel, csak a kezdet. Ha ennyivel nem látják biztosítva a Zeöke megválasztását, durvább módot is alkalmaznak. Harc ez Gellai bátyám a grófok és az urak hatalma biztosításáért... Az államhatalom azonban a letartóztatásokkal még nem látta biztosítva Zeöke mandátumát. A csendőrség tevékenykedése vasárnap a választásnál nemcsak a községben vált durvábbá, hanem a községen kívül is. A községbe vezető fontosabb utakon is megjelentek a csendőrök. A kisebb gazdákat, ha kocsin, vagy gyalog jöttek is, megállították. Megkérdezték, kire akar szavazni. A bátrabbak, akik 149