Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Az 1922-es választások végső harcai Endrődön és Gyomán

— Nem lesz az erőltetett? — Nem Vincze. Béres korunkban annál sokkal többet is birtunk. Igaz Hornok barátom? — Igaz. Megcsináljuk! Csak a kukorica ekézést segítsd sógor. — A béres ekézi sógor. Bizony jól megizzadtunk egész héten. De még a lucernát is segítettük pénteken délelőtt rudasokba gyűjteni... Pénteken délután Hornok Györggyel haza indultunk... Űtközben a tanyai központban bementünk a korcsmába. Gondoltuk; ha vannak ott, érdeklődünk a választási hangulatról. Két iíjmerős kisparaszt, Vörös János és Dr. Makkai söröztek egy asztalnál. Lehet, Makkaiban működött az alkohol, mert hogy meglátott, felugrott a székről és rézfokossal fenyegetve tört ki belőle: — Ha nekem nem sikerül a mandátum, maga lesz az oka! De majd én megmutatom magának, ki vagyok! — Ismerem az ügyvéd urat. Fölösleges, hogy bemutatkozzon. Megmondtam önnek becsülettel, saját otthonában, ránk a választásnál ne számítson. Ha nem hallgat az őszinte figyelmeztetésre, önmagát okolja! Alkoholgőzben nem kívánok vitatkozni! — Mit gondol maga, részeg vagyok? — Ha nem részeg, még komolyabb a baj ügyvéd úr! Nem illik jogi diplomás embernek ilyen ma már korcsmában sem illő viselkedés... Na, ha úgy tetszik, jelentsen fel becsületsértésért. Egyik kisgazda felállt. És nyugodtan modta: — Arról szó se lehet öcsém, hogy az ügyvéd úr részeg. Még egy pohárral sem korty antott le. Lehet azért lobbant fel, hogy azt mondja; öt nem akarják megérteni az emberek. Dehát mondtam én is a doktor úrnak, nem olyan emberekre kell haragudni, akik őszintén megmondják: nekünk a kisgazda, vagy a szocialista párt kell! Szerintem azokra kell haragudni, akik nem őszinték. Igazat mondtam Hornok öcsém? — Igazat mondott Pintér bátyám. Minden rendes paraszt ember őszinte. Hát ha az úrifélék nem értik meg, magukra vessenek. — Na, jobb erkölcsöt az uraknak. Maguknak meg Pintér bátyám jó egészséget! — Ne siessetek Hornok öcsém. Megyek én is. A boci nyilván már bőg — szólt Pintér — és jött velünk, a korcsmától távolodva, legyintéssel mondta: — Harmadik napja csavarog itt a tanyavilágban ez az ügyvéd, evvel a gyomai, mindenre csak becsületes munkára nem kapható serivóval. Ügy érti az ember a sok beszédből, ez az ügyvéd, a Vörös ostoba kábítására már elhitte csak akarni kell neki, megfogja a mandátumot. Hiába mondja az ember: ma már nem vissza, hanem előre akar haladni a tanyavilág népe is. Meg is mutattam neki: tisztelem én 1948—49-et. Két könyvem van nékem is, mint sok kisparaszt társamnak. A szabadságharcosok története és Petőfi Sándor költeményei. De ő csak a nyegyvennyolcat emlegeti. Hogy hogyan akarnak rajtunk segíteni, arról egy szót se szól. Hanem rád öcsém Pista, nagyon haragudhat. — Én nem haragszom rá Pintér bátyám. Inkább sajnálom, mint elkábult embert. Na mire a pénze elfogy, kijózanodik. — Hát akkor egye fene! *** Május 20-án reggel a szociáldemokrata párttól lejött Brunner István és elmondta: mivel Vági elvtárs máshol tart előadást, a kondorosi gyűlés előadójának őt bízta meg a vezetőség és engem. Nem ellenkeztem. Fogadtunk egy fuvarost és elkocsikáztunk Kondorosra. Amíg a két lovacska baktatott a poros úton, Brunner elvtársam oktatott: — Vigyáznunk kell Hunya elvtárs, mérsékletesen beszéljünk. Valakik Gyomáról, Endrődről jelentették; a múltkor Vági elvtárs erősebb hangot is használt, annál ahogy indulásnál a pártvezetőség kívánta. — Hangja tényleg erős volt és megjelenése határozott. Meg is nyerte a viharsarki dolgozók tetszését — mondtam szinte dicsekedve és ... — Brunner mosolyogva szólt közbe: 141