Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Az 1922-es választások végső harcai Endrődön és Gyomán

HUNYA ISTVÁN: AZ 1922-ES VÁLASZTÁSOK VÉGSŐ HARCAI ENDRÖDÖN ÉS GYOMÁN Harc a mandátumért A választási programbeszédek után a honvédelmiek propagandája erősödött. A kisgazdaköriek is beállítottak néhány olyan agrárproletárt is Zeöke dicsőítésére, akik elhitték, hogy hamár kis házikójukkal, melynek udvarán kapargálhat pár tyúk, kisgazdák lehetnek, csak be kell állni a sorba és agitálni az egység érdekében. A szerény napszám már éreztette hatását, mások dolgoztak a koronákért. Vörös János pár 48-as hívével még feltűnt az endrődi tanyákon, de már szerényebben, mint még pár héttel előbb. Az élet is haladt. A májusi jó időben sok még a munkanélküli ember. Néha suttog a hír: gátfejelő, csatorna mélyítő munka indul. Biztatja az embereket. Készülnek. És újabb hír: nincs pénz. Ráeszmélnek nincstelen társaim; ez is a kisgazda párt választási propagandája. Azok voltak szerencsések, akiknek sikerült harmados, vagy negyedes kukoricaföldhöz és aratáshoz társulni. Egy-egy kis csapat ha kapott is Körösgát javító munkát, alig keresett annyit, amiből élelmezhette magát. Részemre Csuvár Vincze gazda biztosított négy hold negyedes kukoricát. Még kondás korunkban lettünk jó pajtások. Háború után gazdag lányt vett feleségül. Negyvenhat hold föld és a községben rangos görbeház a hozomány. Igaz, a fiatalasszony értelmi fejlődése 3—4-ik éves korában megakadt. Ahogy Vincze koma mondta; irányítva lehet vele boldogulni. Lehetett is, hiszen mint ismerői mondták: jót teremtés. Vincze a szép gazdasággal a feleségét is jól irányította. De mint gazdag ember is érzésében a régi maradt, 1918—19-ben harcolt a remélt jobb jövőért. Most is támogatja jelöltünket, bár az egységes kisgazdák szeretnék magukkal vinni... Vasárnap megjött az üzenet két uradalomtól, hogy a leszerződött aratóktól menjenek a kukoricát kapálni. Rendeztem a választási irodai teendőket és Nagy Józsefet megbíztam olyan tennivalók végzésére, melyek halasztást nem tűrnek. Hétfőn hajnalban élelemmel, kapával indultam 16 kilométerre levő Csuvár Vincze tanyára. Harmat felszárattára kiértem. Kiért a páskomi tanyáról Hornok György párholdas kisgazda barátom is, Vincze sógora, ö is négy hold negyedes kukoricát kapál és majd ott is arat. Szikes földecskéjén nincs sok dolga. Feleség elvégzi. Amíg fogyasztottuk reggeli étkünket a munkatervet beszélgettük meg: — Úgy gondolom — szólt Vincze — a választás is igénybe vesz benneteket, de a héten a kukoricát is meg kell kapálni. A két hold lucernát is kaszálni kell. Nem szóltunk ellene. Tavaj is úgy csináltuk. A lucerna kaszálásért majd a részkukoricát szállítja haza a gazda. Nekünk így is előnyösebb, mint más gazdáknál kapáló embereknek. — Meg lesz az Vincze ha a kukorica ekézés nem akad el. — Szóltam. — Talán így Hornok elvtársam: a megekézett kukoricát ozsonnáig kapáljuk. Addig Vincze elkészíti a kaszákat. Ozsonnától este 10-ig 11-ig kaszálunk. Hajnalban a pacsirtával kelünk és mire jól felszárad a harmat, rendben lesz a lucerna! 140