Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dedinszky Gyula: Emlékezés a Čabiansky Kalendárra

külső oldalán a naptárt előállító nyomda megnevezése: Tevan Adolf Békéscsaba. A címlap szövege: „Cabiansky Kalendár az 1920. szökő évre. Ára 4 Kor. Békéscsaba. Az Egyházi Könyvkereskedés kiadása." — A címlap érdekessége a jobb felső sarkába nyomott román engedélyezés: „Censurat: Turicius."

5 A naptár fejlődése Az előző részben láttuk, hogy milyen is volt a Cabiansky Kalendár első, 1920. évi száma. Bizony gyöngécske volt. Azonban rövid idő eltelte után fejlődésnek indult. Terjedelmében is, hiszen az 1921. évi már 45, az 1925. évi pedig már 144 oldalt tartalmaz. Ettől kezdve nagyjából 120—130 oldalon jelent meg minden évfolyama. De nőtt, gazdagodott a naptár tartalmilag is. Az első évfolyamokban csak néhány külföldet ismertető cikk, életrajz, oktató írás található. A versek és elbeszélések leginkább szlovákiai íróktól valók (A. Sladkoviő, Somolicky, Vrbicky, Vajansky), vagy oroszból vett fordítások (Tolstoj, Puskin, Csehov). Az alföldi szlovák költészetet kizárólag az egykori békéscsabai tanító, Sztraka Károly verses tanmeséi képviselik. A Békés megyei szlováksággal való kapcsolatot pedig a „Békéscsaba alapítása" c. folytatásos történeti ismertetés jelenti.

6 Csakhamar új témakörökkel gazdagodik a naptár, amikor feltűnnek benne a helytörténeti, néprajzi, gazdasági, egészségvédelmi stb. írások. A kialakulás ez első korszakában nagyon szűk körből verbuválódott a naptár írógárdája is. Leginkább lelkészek írták cikkeit. Pl. az 1926. évi szám mintegy 46 írásából 16 Szeberényi L. Zs. szerkesztő, 10 pedig Morhács Márton budapesti szlovák lelkész tollából való. Később változik a helyzet, amikor a harmincas években — erről majd még részletesebben is szólunk — bekapcsolódott az írásba egy sereg hazai szlovák népi író. Az 1920—24. évek közötti önmagátkeresés abban is tükröződött, hogy akkor még nem volt a naptárnak kialakult, állandó címlapja. Évről évre változott, szegényes is volt, hiszen csak egyetlen díszítő elem akadt rajta, egy mezőgazdasági jellegű embléma,

7 illetve e helyett a békéscsabai evangélikus kistemplom képe.

8 A címlap 1925-ben nyerte el végső formáját, s azt meg is tartotta 1948-ig, a naptár megszűntéig. E jól ismert és a naptár olvasói számára oly igen kedves címlap leírása a következő: a lap bal szélén, teljes magasságban, végig fut egy cserépből kinövő harangvirág szerű növény. Az ebből jobbra kiágazó díszítő lécek a címlapot három egymás alatti mezőre osztják. A felső mezőben látható a békéscsabai evangélikus kis- és nagytemplom együttes képe, a középső mezőben olvasható a naptár neve és az évszám, a harmadik, legalsó mező képe egy jellegzetes békéscsabai határrészietet ábrázol: a két arató parasztot, akik közül az egyik előre dőlve vágja a gabonát, a másik földre eresztett kaszával áll és a bal kezében tartott korsóból iszik. A hátteret Békéscsaba sziluettje alkotja, megint csak a képből kiemelkedő nagy- és kistemptommal. Az 1925. évben ilyenformán végleges formát nyert naptár a későbbiek során is tovább alakult s nem egy évfolyama kellemes meglepetéssel szolgált. Ilyen volt pl. az 1932. évi szám, amikor a naptárba szinte belerobbant Linder László, békéscsaba-erzsébethelyi lelkész, a maga néprajzi írásaival. Linder 1931 pünkösdjén Erzsébethelyen néprajzi kiállítást rendezett, amely átütő sikert aratott. A naptárban most erről a kiállításról és általában gyűjtőmunkájáról négy lelkes cikkben számolt be,

9 ettől kezdve pedig a következő években is olvashatott népünk Linder tollából érdekes és értékes néprajzi írásokat. A fejlődés egy további szakaszát jelentette a népi írók színre lépése. Elsőknek a békéscsabaiak — Ján Gerti, Ján Sekerka — jelentkeztek írásaikkal, de csakhamar tollat ragadtak Békés megye többi szlovákok lakta helységében, sőt Nógrádban és Nyírségben is a népüket és nyelvüket szerető egyszerű, leginkább földmíves emberek. Természetesen nem ment ez a fejlődés sem csak úgy magától, hanem ez is Szeberényi L. Zs. jól átgondolt szerkesztői munkájának volt a gyümölcse, ö ugyanis az 1938. évi naptárban felhívást tett közzé, kérve az addig még némáskodó szlovák helységek olvasóit, küldjék el ők is írásaikat a naptár szerkesztőségének. A fel134