Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Papp János: Janus-arcú évad a gyulai várszínházban

küzművelöb: PAPP JÁNOS JANUS-ARCÚ ÉVAD A GYULAI VÁRSZÍNHÁZBAN A szabadtéri színház reneszánszát éljük. Évről évre újabb és újabb kastélyokban, templomokban, várak udvarán, városkák terein teremt művészi lehetőségeket az alkotó fantázia, újabb ezreknek nyújtva igényes szórakozási lehetőséget. A Gyulai Várszínház közel évtizedes múltjával már a tradicionális, országosan, sőt a határokon túl is „jegyzett" és számontartott események közé tartozik. — A kivívott rang azonban kötelez is, s ennek maradéktalanul eleget tenni csak évenkénti megújulással, a beszürküléstől, az ismétlésektől való tartózkodással lehet. Évről évre érdeklődéssel, sőt izgalommal várjuk, hogyan alakul az új évad programja, sikerül-e megfelelő, a kialakult profilt követő, „várhoz illő" darabokat találni, sikerül-e a gyulai várjátékokat eddig is éltető igényes, színvonalas produkciókat életrehívni. Az idei, immár kilencedik évad számos eredményt, sikert, ugyanakkor azonban jó néhány problematikus, vitatható megoldást eredményezett. Az első bemutató Aprily Lajos: A bíboros című történelmi drámája volt. Mindeddig szinte teljes ismeretlenség övezte e művet, így tehát a felfedezés érdeme a várszínház művészeti vezetőit, elsősorban Miszlay Istvánt illeti. Hogy mégis azt mondjuk, meggondoltabb darabválasztásra lett volna szükség, az a mű drámaiatlan voltából fakad. Találóan írja egy lapunk kritikusa, hogy A bíboros „a költő és a drámaíró Aprily küzdelme'', és ebből a küzdelemből a költő kerül ki győztesen. Áprilyt eddig is elsősorban lírikusként ismertük és értékeltük, ezúttal is inkább a költői szárnyalású nyelvre figyeltünk, mivel a színpadon történő események csak olykor-olykor tükröztek valóban drámai helyzeteket, fordulatokat. Egy véresen kegyetlen korban játszódó kuszált, szövevényes történet Aprily darabjának cselekménysora. Központi hőse Báthori András, az Erdélyt rajongásig szerető, művelt humanista püspök, aki éppen humanista illúzióitól vezettetve felcseréli püspöki székét a békétlenkedő Erdély fejedelmi trónjával. Kétségtelen, hogy jót akar, békét akar az egyenetlenkedők között, azonban az okozza vesztét is — a székelyek ölik meg —, hogy nem eléggé diplomatikus politikát folytat, nem találja meg azt az arany középutat, mely az adott korban a külső és belső ellenséges erők között az egyetlen lehetséges megoldás lenne. Miszlay István rendezői munkáját dicséri, hogy sikerült mozgalmasabbra, pergőbbre formálnia jó néhány, eredetileg nehézkes, vontatott jelenetet, jól kihasználva a vár adta lehetőségeket, mesterien oldva meg a több mint 30 szereplő mozgatását. A bíboros szinte egyszereplős jellege sokoldalú művészt kíván a címszerep eljátszására. Báthori szinte az egész darabban a színen van, lírai és drámai helyzetekben, hirtelen változó tónusokban és hangulatokban kell helytállnia. — Szoboszlai Sándor sokszínű, átgondolt szerepformálása méltán sorakozik eddigi legjobb várszínházbeli alakításai mellé. A drámában felvonuló többi szereplőnek csak egy-egy jelenetben jut néhány mondatos lehetőség. A népes színészgárdából (közülük 3 érdemes művész és 112