Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Sárhelyi Jenő: Beszélgetés megyénk szülöttével, Hajdú Mihály zeneszerzővel

Ezekre az évekre esett a hangszerrel való ismeretségem, hiszen azelőtt közelről sem láttam zongorát. Meghatottan olvastam a nagy háromlábú bútordarab fedelén a cirádás betűket: Thék Endre, Budapest. Eleinte apám tanított. Az első leckék után jónak látta, hogy „zongoramester" kezébe adjon. A mestert is hamarosan kinőttem és rádöbbentem a valóságra: zsákutcába jutottam, fejlődésem elakadt. De szerencsém volt! Bartók egyik kitűnő tanítványa, Banké Antalné — Pataky Anna — városunkba költözött. Áldott jó Annus néni! Mennyi türelemmel, páratlan pedagógiai érzékkel, szeretettel kísérelte meg a lehetetlent. Ügy szólván mindent élőről kezdve indított el a helyes irányba, és előkészített a további tanulmányokra. Mit nyújtott a század elején a város zenei élete? Ekkor már a város zenei életében jelentős szerepet betöltő „Auróra Kör" hangversenyein megismerhettem a legjobb művészeket is: Itt járt Bartók, Dohnányi, Szigeti, Telmányi, Basilides Mária, a Waldbauer-vonósnégyes. És Kodály Zoltán, akinek zeneszerzés tanszakára később bejutottam. Az Auróra pódiuma nemcsak az első nagy zenei élményeket jelentette, hanem az első szárnypróbálgatásokra is alkalmat adott. Fejlődésem további alakulásában ízlésem irányításában, tanárnőm mellett döntő része volt dr. Südy Ernőnek, az Auróra Kör megalapítójának, szellemi vezetőjének. Alig vártam a középiskolai tanulmányidő végét, hogy vágyaim teljesüljenek, és a budapesti Zeneakadémia falai közé kerülhessek. Itt sokáig hordoztam magamban a vidékről jöttek kisebbrendűség-érzését. Számomra az Auróra hangversenyein kívül alig jutott valami, a rádió akkor még gyermekcipőben járt. Osztálytársaim legtöbbje viszont a Zeneakadémia, az Operaház közelségében nőtt fel, és Bach, Mozart, Beethoven nyelvét értette már akkor, amikor én csak puszták hangjával, a népdalok világával ismerkedhettem. Mintha ma is hallanám Vésztő, Békés, Doboz környékéről városi cselédsorba sodródó parasztlányok hol vidám, hol szomorú énekét. (0. ti, kérgeskezű, dolgos, hűséges, erőshangú Jakuts Rózák, Erdei Zsófik, Varga Julcsák, vajon merre vagytok?) A főváros adta lehetőségeket két kézzel ragadtam meg. Esténként az akadémisták páholyában ültem az operai előadásokon, vagy az orgonaülésen szorongva szívtam magamba az ismeretlen világot. Láttam és hallottam századunk legnagyobb mu96