Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - SZEMLE

DANKÖ IMRE: A NÉPRAJZ ÉS NYELVTUDOMÁNY HÁROM LEGUTÓBBI SZÁMÁRÓL A szegedi József Attila Tudományegyetem Nyelvészeti és Néprajzi Intézetének évenként megjelenő tanulmánykötete táji vonatkozásban is figyelmet érdemel. A Néprajz és Nyelvtudomány a Dél-Tiszántúlnak szinte egyetlen olyan szaktudományi folyóirata, amely a címben is jelölt két tudományág természetéből következően a szakkörökön túl, a nagyközönség előtt is érdeklődésre számíthat. Nem lebecsülendő feladat például a Néprajz és Nyelvtudomány számára az, hogy anyagot szolgáltasson és módszertani útmutatásul szolgáljon az egyre szélesedő honismereti mozgalomnak és helytörténeti kutatómunkának. A Néprajz és Nyelvtudomány ugyan nem ilyen célok elérése érdekében került kiadásra és ez mind tartalmilag, mind pedig színvonal tekintetében meglátszik rajta; mégis ezzel a lehetőséggel, felhasználási móddal is kell számolni, éppen, mert a Néprajz és Nyelvtudomány az egyetlen publikáció, amely egy délalföldi szakfolyóiratot pótol. A Néprajz és Nyelvtudománynak 1970ben jelent meg a XIV. kötete. Ez az az utolsó szám, amelyről ezúttal szólni akarunk, az előző kettővel, a XIII.-kai és a XII.-kel együtt. A Néprajz és Nyelvtudomány szerkesztési elvei már kikristályosodtak, gyakorlata pedig állandósult. Ezek szerint a folyóirat szinte kivétel nélkül a szegedi József Attila Tudományegyetem munkatársai tollából, jobbára nyelvtudományi és kevésbé néprajzi tanulmányokat közöl. A nyelvészeti és a néprajzi közlemények aránya jól tükrözi a néprajztudomány mellőzöttségét a szegedi egyetemen, a szegedi egyetem Néprajzi Intézetének a szerénynél is szerényebb mivoltát. A XII. kötet 1968-ban jelent meg, Ferenczi Imre, Hajdú Péter és Nyíri Antal szerkesztésében. Érdekessége, hogy nyolc rendkívül értékes közleményének semmi közelebbi köze sincsen a tájhoz, de magához Szeged városához se. Ez a nega ívum bizonyára nem hiba olyan általános gondolatébresztő dolgozatok közreadása mellett, mint amilyen a Hajdú Péteré is a finnugor őstörténet és a finnugor régészet kérdéseiről, vagy Ferenczi Imre tanulmánya a Mátyás mondakörről. Velcsov Mártonné ebben a kötetben adta közre a testrésznevekből alakult mértékneveink történetéről írt nyelvészeti tanulmánya ötödik részét. A kötet vígén két alapvető nyelvtani munkát ismertetnek; Bárczi—Benkő—Berrár-féle nyelvtörténetet és Papp István-nak a finn nyelv alapelemeiről írt munkáját. A XIII. kötet 1969-ben jelent meg. Ezt is Ferenczi Imre, Hajdú Péter és Nyíri Antal szerkesztette. A kötetben sok a folytatásos tanulmány. Velcsov Mártonné a testrésznevekből alakult mértékneveink történetéről írt tanulmánya hatodik részét közli benne. Nyíri Antal pedig a magyar tórendszer descendens történetéhez című dolgozata második részével jelentkezik, akárcsak Végh József Mihály, aki a Müncheni Kódex magyar szövegének és a Vulgata latin szövegének összehasonlításából von le lényeges nyelvtörténeti tanulságokat. Ferenczi Imre nagyszerű következetességgel ebben a kötetben is folytatta a nagy magyar történeti mondakörök összegező jellegű 517'