Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 3. szám - SZEMLE
OLTV AI FERENC: Szincsok György—Lugosi Mátyás: TÓTKOMLÓS NEGYEDSZÁZADOS TÖRTÉNETE TÓTKOMLÓS NAGYKÖZSÉG TANÁCSA. 1972. 115. P. MELLÉKLET: 16. P. A hazáját, táját, faluját szerető embernek mindig öröm, ha a helytörténeti irodalom újabb művel gyarapodik. Különös öröm a szűkebb haza, a megye, a község lakóinak, ha arról olvashatnak, ahol éltek, felnövekedtek, amelynek történetét jobban ismerik, amelynek eredményeihez kötődik a maguk élete is. Bizonyos, hogy nem kis feladatot jelentett a kutatóknak — Szincsok Györgynek és Lugosi Mátyásnak —, hogy munkahelyüknek, lakóhelyüknek, Tótkomlósnak felszabadulás utáni élete megírására vállalkoztak. Tótkomlós Békés megye egyik népes községe; lakóinak száma a felszabadulás előtt 11 ezer volt, azóta az iparosítás és a mezőgazdaság gépesítése következtében kétezerrel csökkent a számuk az elköltözés miatt. A felnőtt lakosságból két és félezren gazdálkodnak 15 és fél ezer holdon a termelőszövetkezetek keretében. Közel ezer dolgozót foglalkoztat a jobbára helyi szükségleteket kielégítő ipar. 1970-ben több mint 100 személygépkocsi volt magántulajdonban és 1500 volt a rádió- és tv-készülékek száma. Amíg 1945-ben 45 utcában nem volt járda, 1960-ban a község minden utcája el van látva járdával. Közel 50 km a vízműhálózat, közel 3000 a lakások száma és 1970-ben 700 a gázfogyasztóké. Ha az érdekes és beszédes adatokhoz megemlítjük, hogy 1966 és 1970 között 62 lakás épült fel, 50-et felújítottak és 40 van építés alatt — sok minden kiderül a községről. A történelmi út megítéléséhez feltétlenül kiindulásul szolgál, hogy a földosztás előtt a község lakóinak 35%-a földnélküli agrárproletár volt. A szerzők azt az utat írták meg, amit a lakosok megtettek. Mindehhez lelkiismeretesen felhasználták a község szervezeteiben, elsősorban a hatóságoknál, a felszabadulás után működött népi szervekben, mint a nemzeti bizottságban keletkezett iratokat. Különösen támaszkodtak a személyes visszaemlékezésekre és saját tapasztalataikra. Példamutatóan felhasználták az MSZMP megyei és községi pártbizottsági anyagait. A politikai, társadalmi és gazdasági élet fejlődésének megírását Szincsok György vállalta, a kulturális, szociálpolitikai és egészségügyi fejezeteket Lugosi Mátyás írta. A felszabadulást megelőzően Szincsok két rövid fejezetben, a két világháború közötti állapotokat ismerteti. Jól sikerült a haladó politikai mozgalmak vázolásai; 1918/19 néhány mozzanata és világgazdasági válság helyi jelenségeinek vetülete. Itt hiányoljuk a munkásmozgalom vázolása mellett a polgári ellenzéki politikai mozgalmak említésének elmaradását. Köztudott, hogy Csanádban, Békésben volt ilyen mozgalom és Tótkomlóson, Mezőkovácsházán, Orosházán, Battonyán, a Békés megyei nagyközségekben a független értelmiség vezetésével (ügyvédek) főleg a közép- és nagygazdák között élt ellenzéki mozgalom. Ennek gyökerei visszanyúlnak az első világháború előtti időszakra, amikor ezekben a rétegekben köztársasági eszmék és a Kossuth-párti függetlenségi mozgalomhoz való kapcsolat virágzott. A felszabadulástól a fordulat évéig (12—29. 1.) megírt fejezetek a kötet középpontjában állnak és véleményünk szerint a legsikerültebbek. Mint máshol, Tótkomlóson is a felszabadulás utáni néhány hónap rendkívül gazdag esemé504'
