Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Deák Lívia: Emlékezés Bojtos Sándorra

DEÁK LÍVIA: EMLÉKEZÉS BOJTOS SÁNDORRA (Emlékbeszéd a nagykamarási ünnepségen) Az idén korán eljött a tél. Most is épp oly későn kél a nap és éppen olyan korán nyugszik, mint harminc évvel ezelőtt. A természet talán semmit nem változott az elmúlt idő alatt. De annál többet változott a történelem. Ma, harminc év után azzal ébredt Nagykamarás népe, hogy ünneplőt ölt és részt vesz nagy szülöttének és mártírjának, Bojtos Sándornak szoboravatásán. Ma emelkedettebb mindenkiben a szív, ebben az ünnepi hangulatban az idősebbek előtt önkéntelenül megjelenik a múlt, 1941. november 24-ének éjszakája, amelyen elindult az az eseménysor, amelynek végső eredményeképpen ma itt egybegyűltünk. 1941. november 24-ének éjjelén 30—35 pár csendőr állig felfegyverkezve megszállta a községet, és elhurcolták azokat az igaz hazafiakat, akiknek puszta léte egyet jelentett a reménnyel és a hittel, és akik személyes jelenléte képezte azt a szervezett erőt, amely a nincsteleneknek utolsó fegyvere volt. Akkor éjjel nemcsak asszonyaik könnye és gyermekeik sírása rázta meg a lelkeket, de erőt vett a szorongás minden becsületes ember szívén. Volt, aki tudvatudta, de ösztönösen mindenki érezte, hogy Bojtos Sándor és társainak elhurcolása csak az első lépés a nép teljes tönkretételének útján. És a nép megérzése igaz lett, mert ország- és nemzetvesztő uraink valóban kegyetlen háborút, gyászt, nyomort és pusztulást hoztak az országra. Idézzük fel most mi is egy kis időre a múltat. Bojtos Sándor életének és mártírhalálának története szolgáljon tanulságul mindnyájunknak, de különösen az utókornak, az új nemzedéknek. Bojtos Sándor, a Viharsarok kimagasló kommunista mártírja e községben született 1903. október 29-én. Ebben az időben súlyos agrárváltság pusztított az országban. A Bojtos család nagy nehézségek árán nevelte gyermekeit. Az idősebb Bojtos Sándorra nem volt hatástalan a Viharsarok oly jellemző agrárproletár mozgalma, ezért nem volt véletlen, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltása során a községben a direktórium tagjává választották. Az idősebb Bojtos Sándort a Tanácsköztársaság leverése után súlyosan meghurcolták, megkínozták és egész családjának élete veszélyben forgott. A fiatal Bojtos Sándor, aki ebben az időben 14—15 éves volt, végigélte édesapja tragikus sorsát, és így, ilyen tartalékkal indult el az életbe. Ö maga már egészen fiatal korában nehéz munkával kénytelen kenyeret keresni, mint abban az időben a vele azonos sorsú gyerekek általában. Már 11—12 éves korában béres volt egy módos gazdánál. Kitűnő képességei megmutatkoztak a munkában. Született tehetség volt, ezért iskolázatlanul, önerőből is, szinte ezermesterré vált. A mezőgazdaságon kívül gyorsan megismerkedett az építőmunkával, megtanult falat rakni, ajtót, ablakot állítani, tetőt készíteni és végül kiváló kemencekészítő lett, ami abban az időben különösen igényes munkának számított. A városban járva gyorsan megismerkedett a technikával és azt is megtanulta kezelni. A kerékpárkészítéstől a rádiószerelésig mindennel foglalkozott. Örökké nyugtalan, tudásra éhes temperamentuma volt. Jellemző, hogy letartóztatásáig 30* 467