Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Virágh Ferenc: "A nemzeti ellenállás" és az 1906. évi választás Békés megyében

vezetekben bízhatnak, s mint látni fogjuk maguk sem hajtották végre a törvényhatóság határozati döntését, pl. az adófizetés megtagadását. Az egyesült ellenzék Békés megyei ellenzékének szócsöve egymást követő két cikkben támadta a „nemzeti ellenállás" irányítóit a megyei hivatalnokok ügyében. A Békés megyei Közlöny 1906. február 22-i száma így írt: „Amidőn a mozgalom vezetői se magukra, se a nemzet egyetemére nézve több áldozatot nem kívánnak, mint aminő e passzív rezisztenciával jár, akkor lelketlenség a tisztviselői kartól azt kívánni, hogy koldusbotot vegyen kezébe." A lap február 25-i száma támadta az ellenzéket, mert belevitte a tisztviselőket a kormányellenességbe, közben az országgyűlés feloszlatásakor hitvány módon szétszéledt, semmi ellenállást nem tanúsított a kormány fegyveres erejével szemben.2 Majd rátért: „A koalíció nem teljesítette becsületbeli kötelességét. Nem gondoskodott a tisztviselők jövedelméről." A „nemzeti ellenállás"-ra nehezedett kormány nyomás csúcspontján, 1906. február 28-án oszlott fel a megyei alkotmányvédő bizottság. Ugyanakkor hozott határozatot a törvényhatóság, amellyel megszünteti a tisztviselői karral szemben támasztott ellenállási elvárást. Ennek a határozatnak alapja az a körözvény, amely a bizottság tagjai közt aláírás végett járt. Február 24-én már 100 törvényhatósági bizottsági tag írta alá az indítványt, hogy a tisztviselők ellenállási kötelezettségét szüntessék meg.

3 Az „ellenállás" egész időszakában — más megyéktől eltérően — kapták illetményüket a hivatalnokok Békés megyében. Nem így az „ellenállás" leszerelése után Gyulán. 1906. március 1-én, ahol a pótadó be nem fizetése következtében fizetőképtelenné vált a város. Most aztán mozgósították a végrehajtókat/' Mint csepp a tengert, éppen a pénzügyi élet teszi kitapinthatóvá a „nemzeti ellenállás" hónapjainak zavaros, ellentmondásos közéletét. A közrend felbomlását az 1905-évi választás napján az adófizetés tömeges megszűnésével mutatta meg arcát. A választási győzelmet aratott ellenzék még nem adta ki az adózás megtagadásának jelszavát, amikor az orosházi újság már megírta:

5 A nép azt hiszi, hogy semmiféle adót nem kell fizetni, pedig a községi és egyházi adó fizetése kötelező. 1905 júniusában szólította fel az ellenzéki koalíció vezetősége a közigazgatást az adóztatás mellőzésére, majd a Békés megyei törvényhatósági bizottság júliusban konkrétan elrendelte a 320/1905. sz. határozatával. A nem adózás szólama felemás gyakorlatot szült. A helységek elöljárósága egyik helyen szorgalmazta a községi adók fizettetését. Szarvas községben a rendőrök is részt vettek 1905 nyarán az adófizetők serkentésében.6 (Ennek összefüggésére visszatérünk.) Ugyanakkor Gyula város válságáról, csőd szélére jutásáról olvasunk a Békés, 1905. október 22-i számában: „A törvényen kívüli állapot kisebb nagyobb mértékben a vármegye minden községének háztartására káros hatással van; aminek oka az, hogy az állami adónemek közül kettő, a III. osztályú kereseti s a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját az idén nem vetették ki, s így a községek háztartásában zavarok álltak be." Az ellenállásra felszólító megyei bizottsági határozat általában beszél a tisztviselők adóztatással kapcsolatos passzivitásáról, nem intézkedett az 1905. évi községi adókivetésről kifejezetten.7 A Magyarországi Független Szocialista Párt Békéscsabán megjelenő lapja — megtévesztve a darabont kormány szociáldemokratákra támaszkodó taktikájától — egyenesen népjóléti intézkedésnek fogta fel az exlex-ben szünetelő adóprést. Örömmel üdvözölte, hogy a szarvasi adóvégrehajtást foganatosító adóhivatali tisztviselőket felülről leintették.^ Időközben az adózó állampolgárok beidegződése —: az állam és az adózás elválaszthatatlan, s a most nem fizetett adót később úgyis fizetni kell visszamenőlegesen — hatott, noha a hatóság nem mutatta arcát a nép felé állami adó ügyben. A levéltárban őrzöttO iratok 161 nevet őriznek — köztük gr. Wenckheim Dénesét, Haviár Dánielét, Apponyi Albertét, K. Schriffert Józsefét —, akik megyei vagy országos szinten vettek részt az adózásmegtagadásos ellenállási forma kialakításában, közben maguk letétbe helyeztek összegeket, amelyek megfeleltek a korábban fizetett adójuk összegének. Előbb, 1905 első felében, magánosok he455'