Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Tábori György: Tótkomlósi tájház

rendezésű, az általános paraszti és a helyi hagyományoknak is megfelelően. A bal sarokban helyet foglaló kemencével átlós sarokban a sarokpadot helyezték el, előtte a nagy asztallal. A kemence padkáiára helyezett virágosán festett guzsaly jelzi, hogy az a terület a szoba munkatere. A kemence virágos festésének a tótkomlósi pingáló asszonyok munkáját kellett volna tükrözni, hasonlóan a fehérre meszelt falak kicsit túlzottan szélesre sikerült girlandjámák (cipka) is, amit sajnos nem a ma is élő helybeli pingáló asszonyokkal végeztettek, hanem szobafestő mesterekkel, akik sablon felhasználásával dolgoztak. (4. kép). A szoba fő ékessége a szomszéd és az utcai fal közötti sarokban elhelyezett mennyezetes ágy (szúnyogháló), melynek alsó részét a 19. század közepe táján készítette egy ügyes kezű helybeli asztalos mester, de ugyan úgy egy szélmolnár is lehetett az alkotója. Festett menyezete pár évtizeddel később készülhetett. Az ágyra 6 darab, élére állított párnát és egy dunnát helyeztek, melyek közül két párna és a dunna tűhímzéssel színesen kivarrott, a többi párna kézi slingelésű (na djerkovo visívanvo). A hímzett párnák, akárcsak az ágy virágos festése, a tótkomlósi szobák ünnepélyességét volt hivatva emelni. (5. kép). A mennyezetes ágy szúnyogháló megnevezését egy helybeli Mennyezetes ágy felvetve 450'