Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - LÁTOGATÓBAN - Papp János: Látogatóban Rábai Miklósnál

A beszélgetés bevezetéseként s a próba fáradságát elűzendő, rágyújt elmaradhatatlan pipájára, majd lelkes közvetlenséggel vall munkáról, táncról, műsorokról, problémákról, tervekről, munkás, dolgos hétköznapokról, sikereket, elismerést hozó ünnepnapokról. Ahogyan megered és egyre terebélyesedik az emlékezés, úgy jutunk el a jelenből a múltba, úgy lesz a Kossuth-díjas művészből gondolatban ismét békéscsabai gimnazista. Mind lendületesebbé, mind lelkesebbé, szinte időtlenné válik a gondolatok sora. Milyen jó visszaemlékezni a régi diákcsínyekre, az egykori tanárokra: Brózik Jánosra, Csák Istvánra, dr. Tomor Jánosra - aki egy életre megszerettette vele a biológiát és a kémiát —, a legkedvesebb osztálytársra, a legjobb barátra: Suhajda Palira és a többiekre. Arra, hogy az alma materhez és Békéscsabához való vonzódását, ragaszkodását azzal is bizonyította, hogy a szegedi egyetem biológia-kémia szakának elvégzése után, a legnehezebb időkben, 1945-ben óraadó tanárként visszatért egykori iskolájába. A pályakezdő fiatal tanárra, aki azonnal megtalálta az utat tanítványai szívéhez, akiknek legfőbb gondja az volt, hogyan lehetne a gyerekek szabad idejét minél hasznosabban kitölteni. A véletlen és a háború utáni nehéz helyzet is a segítségemre sietett, — meséli. A békéscsabai múzeumban sürgősen pótolni kellett a hadiesemények során megsemmisült ablaküvegeket, azonban erre anyagi fedezettel nem rendelkezett az intézmény. Gyorsan megszületett az elhatározás: előadást rendezünk, s a bevételt felajánljuk a nemes célra. A 30—40 perces műsor a bemutatón hatalmas sikert aratott, a bevételből beüvegezhették a múzeum ablakait. Valahogy itt és így kezdődött! A folytatás ..., nos az már gyorsabban ment — emlékezik vissza. Először is társutunk a leánygimnázium csoportjával, melyet Fáry Katalin vezetett, így most már egész estét betöltő produkcióra is gondolhattunk. A választás Kodály Székelyfonójára esett, melyet — a MADISZ anyagi és erkölcsi támogatásával — két alkalommal bemutattunk a csabai színházban. A következő tanévben már áttértünk az „önellátásra." Szombat-vasárnapokon és az iskolai szünetekben kisebb csoportokban kerékpártúrák keretében felkerestük azokat a Békés megyei községeket, ahol gyűjtési lehetőséget sejtettünk. Jártak a csoport tagjai Békésen, Dobozon, Eleken, Vésztőn, Okányban, Csorváson, Csanádapácán és még ki tudja, hány helyen. „Csak szemmel" gyűjtött mindenki, a leírás itthon történt. így lassacskán kialakult a repertoár, s ami talán a legfontosabb, a legjelentősebb volt, hogy a táncokat nem betanulták, hanem a gyűjtőutak során látva az eredeti táncot, eltanulták azokat a csoport tagjai. Az 1946/47-es tanévtől kezdődően előadás előadást követett, sikert sikerre halmozott a csoport. A most már hivatalosan is „Batsányi János népi csoport"-nak nevezett együttes nemcsak a megyében, hanem a fővárosban, sőt külföldön is fellépett. Megnyerve a Hódmezővásárhelyen és Budapesten rendezett válogató versenyt, az 1947-es jamboree-n a franciaországi Moissonban 18 békéscsabai gimnazista táncos képviselte Magyarország színeit. Az 1948-as centenáriumi évben már több mint félszázszor lépett színpadra az együttes, s addigi hírnevéhez méltóan, mintegy 150 csoport közül első lett az országos 48-as táncversenyben. A siker kivívásában jelentős szerepe 437'