Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - Lakatos Pál: Adatok Békés megye délkeleti részének településtörténetéhez a honfoglalás koráig, különös tekintettel Nagykamarás és Medgyesegyháza községekre

A Nagykamarás határában feltárt tűzhely tettem, nem nagy mélységben egy terjedelmes tűzhely. Ennek cserepei azonban díszitetlenek voltak, az edényaljak pedig szarmata eredetre engednek következtetni. A Kárpátokon 895-ben áttörő magyar hadak meghódították a Tisza körül levő bolgár és szláv telepeket. Ugyanekkor Erdély felől is közelítettek magyarok, akik Szentes táján találkoztak az előbbiekkel. A honfoglaló magyarság az ország területét — régi települési szokások szerint -—• törzsenként vette birtokába. Őseink, foglalkozásuknak megfelelően, elsősorban a legelőkben vízben gazdag, állattenyésztésre alkalmas területeken telepedtek meg. Környékünk megfelelt ennek a igénynek, mert régebben sok vízér hálózta be, amiről régi térképek és kiszáradt medrek máig is tanúskodnak. Honfoglaláskori régészeti anyagunk a társadalom két alapvető rétegre való bomlását tükrözi. A legfelső vezetők fényűző anyagától eltekintve, a gazdagok és a javakból mindinkább kiszoruló közrendűek csoportjára tagolódik. Törzsi és nemzetségi sajátosságok nem mutathatók ki. A Délalföldön, ahová községeink is tartoznak, az az emlékanyag van képviselve, amelyet az Erdély és Alduna felől behatoló magyar törzsek hoztak magukkal. A honfoglaláskori leletanyagunk legnagyobbrészt sírokból származik. A törzsi nemesség temetőit kevésszámú sír, lovastemetkezések jellemzik. Az államalapítással egyidőben ezek a temetők megszűnnek. Ettől kezdve az előkelők a templomokba temetkeztek. A köznép szegényes emlékanyagot tartalmazó nagyobb temetői I. László (1077—95) király koráig voltak használatban, ezután már a templomok körül temetkeztek. 43