Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - Gecsényi Lajos: Somló Dezső (1884-1923) életrajza

Január vége, február első napjai a párt erősödésének jegyében teltek. A hónap második felében azonban mind jobban szaporodtak a hivatali megtorló és provokatív akciók.

4

5 Február 20-án a KMP nagygyűlést hirdetett a Vigadóban, a munkanélküliek számára. A gyűlésen, Berhardt István, Palocsai István, Balika Frigyes után a KMP vezetősége nevében Somló Dezső mondott beszédet. Bírálta a kormányt, s követelte a munkásság felfegyverzését az ellenforradalommal szemben. A gyűlés végén a résztvevők tüntető menetben a Visegrádi utcai párthelyiség elé, majd a Népszava szerkesztőségéhez vonultak. Az ott lezajlott fegyveres provokáció ürügyén másnap február 21-én megkezdődött a kommunisták letartóztatása, a párt szétverése. Somlót 23-án a Visegrádi utcában fogták el. A Főkapitányságra, majd a Gyűjtőbe került. Az ügyész a vizsgálóbíróhoz küldött indítványában a KMP munkájában való vezető részvétellel vádolta. Valójában a börtönben sem tétlenkedett, agitált, egészen március 21-ig, a szabadulásig, a proletariátus diktatúrájának kikiáltásáig.

4

6 A forradalmi kormány óriási energiával látott hozzá a politikai és gazdasági élet valamennyi területének gyökeres átalakításához, a munkásosztály helyzetének megjavításához. Az utóbbi feladatkörrel kapcsolatos problémák egyik legfontosabbika a dolgozók lakáskörülményeinek javítása, elsősorban a nyomortelepek lakóinak megfelelő lakáshoz juttatása volt. Különösen sürgős intézkedésekre volt szükség Budapesten, ahol a háború alatt felállított lakáshivatal tehetetlenül állta a lakásigénylők ostromát.

4

7 A proletárdiktatúra nem is késlekedett a különböző lakáspolitikai intézkedések meghozatalával: elrendelték a lakóházak köztulajdonba vételét; a lakásállomány építkezések és javítások útján történő fejlesztését; az új lakástulajdonosok bútorral való ellátását. Ugyanakkor a munkáshatalom vezetői világosan látták, hogy a lakáskérdés csak hosszabb idő alatt, tervszerűen oldható meg. A feladatok megoldására a Kormányzótanács új lakásügyi szervezet felállításáról is rendelkezett. Március 27-én döntés született a Központi Lakásbiztosság felállításáról és a Központi Lakásbiztosság direktóriumának kinevezéséről. A határozatot megelőző vitában Böhm Vilmos népbiztos elmondotta, hogy „ma jártak nálam a budapesti lakók nevében és Somlót kérték" (ti. a lakáshivatal vezetőjéül).

4

8 Ez arra utal, hogy — bár a direktórium öszszetételét nem ismerjük — feltételezzük: március 27-én Somló Dezső is a lakásdirektórium tagja (esetleg vezetője) lett. Ezt erősíti meg a Vörös Újság április elsejei számában közölt interjú szövege is, melyben Somló már mint a Központi Lakásbiztosság tagja ismerteti a lakásügyek megoldását célzó intézkedéseket, a lakáskutató bizottságok munkáját.

4

9 A számtalan tennivaló a lakásigénylések áradata közepette azonban a lakásbiztosság, alsóbb szintű szervek támogatása nélkül egyre gyengébben, zavarosabban végezte munkáját. A régi tisztviselők — még a régi lakáshivatalvezetője is a helyén maradt — szabotálták az ügyintézést, az új munkástisztviselők még nehezen igazodtak el a feladatok között. Mind jobban felmerült a lakásügy decentralizálásának, Budapesten a kerületi lakásbizottságok felállításának szükségessége. Ilyen irányban foglalt állást a Kormányzótanács április elsejei, majd hatodikai ülése is.

5

0 Utóbbin néhány (volt szociáldemokrata) népbiztos Somló azonnali levál414'