Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - SZEMLE

és központi nyilvántartásának terve és rendszere. Az eredetileg 30 előadásra tervezett szimpóziumon 26 előadás hangzott el. (Dr. Ondrus, dr. Podolák és dr. Vancík előadásai technikai okokból elmaradtak.) Minden egyes előadás után vita-megbeszélés volt. A szimpózium bevezető előadását dr. Bednárik R., a bratislavai néprajzi tanszék vezető professzora (a szlovák néprajzosok egyik nesztora) tartotta. Előadásában rávilágított a szlovák etnikum migrációjának néprajzi és kultúrtörténeti jelentőségére. Itt különösen kidomborította a szlovák telepeseknek az „alföldi térben" való jelentőségét, — felvetette a magyar és szlovák etnikum hagyományos — és az együttélés során kialakult helyi (alföldi) kultúra egymásmellettiségének, az akkulturációnak és a kisebb subkultúrák kialakulásának kérdését, — az egyes alföldi tájak specifikus földrajzi arculatát (pl. a Palócföld, Pest megye, Nyírség, Békés megye, Bácska, Vajdaság, Szerémség, Erdély tájainak formáló erejét). Bednárik igen jó ismerője az alföldi szlovák telepeknek. Joggal hívta fel a figyelmet az itteni specifikumokra, a szomszéd népek hatásaira. Záradékul rámutatott azokra a problémákra is —, amiket a további kutatások során még el kell végezni. A következő előadásban dr. Sirácky—, az ismert szlovák történész, összefoglalta az alföldi szlovákok település-történetét. Eddigi ismereteinket az irodalmi forrásokból merítettük. Az előadás során dr. Sirácky rámutatott azokra a hiányokra is, amiket még a további kutatások során kell a szlovák vagy magyar kutatóknak elvégezni. Ebben elsősorban a helyi, (regionális) monográfiákra kell fektetni a hangsúlyt. A magyar és szlovák levéltárak még igen sok olyan anyagot tartalmaznak, melyeknek a feldolgozása még hátra van. — Hasonlóan tanulságos volt dr.Stole' J. professzornak, a szilovák dialektológia egyik legjobb szakemberének, az alföldi szlovák nyelvjárásokról megtartott előadása is. A szlovák nyelvjáráskutatás eredményeit igen nagy haszonnal vehetik át a történészek és néprajzosok is. Nyugodtan állíthatjuk — hogy az alföldi szlovák népszigetek ismeretében a szlovák nyelvészek jutottak legtovább. — Ezeket a kutatásokat már a két háború között kezdték el, az eredményes gyűjtést azonban csak a második világháború után folytatták és végezték el. Igen örvendetes —, hogy ezek a kutatások ma is folyamatban vannak. Stole professzor előadását egészítette ki dr. Blanár V. docens beszámolója is —, aki az Alföldről továbbtelepült szlovák (és cseh) telepesek bulgáriai nyelyfejlődéséről tájékoztatta a szimpózium résztvevőit. (Mint tudvalevő — ezeknek egy jó része a második világháború után már visszatelepült Szlovákiába.) A bulgáriai szlovák kolóniák sorsáról különben rendelkezésünkre áll egy külön megírt, szinte szociografikus-néprajzi monográfia is.

2 Igen tanulságos anyagot szolgáltatott egyik előadásában Botík J. is —, aki a vajdasági szlovák falvak családi és faluközösségi viszonyairól számolt be. Az előadásból világosan láthattuk, hogy a szlovák telepesek a 200 éves elvándorlás után is sokszor nagyon hűségesen megőrizték közösségi hagyományaikat. Nem kevésbé tanulságos volt dr. Filová B., a Néprajzi Intézet igazgatónőjének a beszámolója is, aki az alföldi (a békési és bácskai) szlovák falvakban mutatkozó, kisebb „néprajzi csoportokra", való árnyalati elkülönülődésre hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta —, hogy ezeknek a jelenségeknek a megfigyelésére hoszszabb ideig tartó időszakra, „sztázs"szerű kutatómunkára volna szükségünk. Az előadók többsége többször is szóvátette az alföldi szlovák népszigetek és szórványok regionális tagolódását. (Ebben a legmesszebbmenő elhatárolást a nyelvjárás-kutatók érték el — és úgy látszik, hogy eredményeiket a néprajzosok és a folkloristák is át fogják venni.) Ami az „Alföld" fogalmát illeti — ezen a téren még igen sok aprólékosabb kutatásra lesz szükség. (Saját magam tapasztalatából tudom, hogy például a felsőgarami, északnógrádi, az Ipolyon-túli szlovákok és magyarok — sokszor „Alföldnek" mondják a Jolsván, Rimaszombaton túli tájakat, vagy a hon ti és nógrádi, gyetvai szlovákok — ha átmentek az Ipoly folyón, — akkor mindig azt állították, hogy „lementek az Alföldre" („odisli na Dolniaky") —- s ez alatt a legtöbbször csak a Mátra és Ipoly közti területet értették. Ide jártaik ti. idénymunkára. — Az elhangzott öt előadás keretében — és a hozzájuk fűződő viták során a szimpózium résztvevői még igen sok más, eddig kevésbé megfigyelt néprajzi és kul344