Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István. Az 1922-es választások előcsatározásai Endrődön és a földmunkásmozgalom

— Mindig úgy, Gyurka, ahogy a helyzet kívánja! — figyelmeztette Gyuricza. — Ügy értem, Gyuri bátyám. Most a helyzet úgy kívánja!... Gyomai elvtársaink megnyugodva mentek el. * * * Vasárnap a három gyomai és hárman endrődiek Vörös János vezetésével mentünk Szeghalomra. Makai ügyvéd három muzsikus cigánnyal és néhány helyi hívével várt az állomáson. Mint házatája, berendezése mutatta, a jómódú polgárok egyike volt Makai. A 48-as eszméhez illően díszmagyar ruhája, rézfokosa is mutatta, sokat ad magára. Gőgös magatartásából látni, értékén túl is becsüli magát. Dehát ebhez joga van, mint minden olyan embernek, aki hasonlóan önmaga túlbecsülésében szenved. Makai felesége is talán, hogy nagyobb legyen a hatás, férjéhez illően 48-ra emlékeztető magyar menyecskésen öltözve fogadott a díszes szobában. Az asztalhoz férjével szemben ültetett le. Kedves csicsergéssel pálinkát öntött poharunkba. Mindnyájunk egészségére felemeltem, de nem ittam. Hogy ne kérdezzék meg, mondtam, hogy sohasem iszom italt. Házigazdához illően Makai pohárral kezében köszöntötte a nagy eseményre érkező 'küldöttségünket. Hogy megelőzzem az émelygős egymást dicsőítést, Makai köszöntése után (nehogy Vörös megelőzzön) én szóltam: — Ügyvéd úr! Az igazodás időszakában élünk. Társadalmunkban osztályokra és különböző érdekrétegekre oszlik a nép még az osztályokon belül is. Leginkább nemzetgyűlési választások idején mutatkozik ez meg. Nekünk agrárproletároknak nem ugyanaz az érdekünk, mint a birtokosoknak és egyéb munkáltatóknak és az őket bármilyen formában támogatóknak. Ebből a rideg tényből szükségszerűen következik, hogy mi, akik felismertük siralmas helyzetünk okozóit, csak olyan párt jelöltjére szavazhatunk, melynek legfőbb törekvése a dolgozók érdekének képviselete. Ez pedig ma a kormányunk által is elismerten működő Szociáldemokrata Párt. Annyi tisztelettel azonban még személyi ismeret nélkül is tartozunk, mi endrődiek ügyvéd úrnak, hogy becsülettel megmondjuk: mi a Szociáldemokrata Párt jelöltjének megválasztása érdekében dolgozunk Gyomán és Kondoroson is. Megtehettük volna, hogy nem jövünk el, de mivel bennünk a becsületérzést még a választási politika sem rombolta szét, csak őszinték tudunk lenni, még akkor is, ha hatása tán kedvezőtlen. A többi ügyvéd úrtól függ! Vörös János fejebúbjáig vörös lett. Izzadt, mintha minden szó nagy súllyal rakódott volna rá. Makai arcbőre nem olyan érzékeny. Néhányszor ugyan a vitus megrántotta szeme alját, de táncra nem perdült. Felesége arcát a nem várt meglepődés sápadtsága öntötte el. Pillanatig még nézett rám és kisietett a szobából. Látva a kellemetlen hatást, társaimmal indultam. — Ha már ilyen őszinte és becsületes, fiatal barátom, ne iparkodjon elszaladni! — tartotta vissza Makai indulatát barátsággal leplezve. — Szeretném, ha azt is őszinte becsülettel megmondaná, milyen embernek tart engem, ha már rám szavazni nem akar? A hang kissé nyugtalan. De hát a kérdésre felelnem kellett: — Ügyvéd úr! Ha itt élnék, vagy lett volna már közös ügyünk, megmondanám a véleményemet. Így azonban, mivel először találkozunk, azon egyszerű mondást figyelembe véve: a látszat csal, nem alkothatok magamnak véleményt önről! — És a pártomról? Amit nemcsak külsőmmel mutatok, bensőmben is a legnagyobb tiszteletben tartok, mert minden más pártnál előbbre valónak értékelem? — Az már az egyén jogához, helyzetéből kialakult érzéséhez tartozik, melyik párt részére a legmegfelelőbb. — Na de mégis. Vagy arról nincs véleménye? — Van. Ha kívánja, meg is mondom. — Azért kérdezem! Ez már kissé epésen hangzott. Vitus is megjelent a belszeme alján ... Hátrálni nem akartam: 341