Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - Lakatos Pál: Adatok Békés megye délkeleti részének településtörténetéhez a honfoglalás koráig, különös tekintettel Nagykamarás és Medgyesegyháza községekre

LAKATOS PAL: ADATOK BÉKÉS MEGYE DÉLKELETI RÉSZÉNEK TELEPÜLÉSTÖRTÉNETÉHEZ A HONFOGLALÁS KORÁIG, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL NAGYKAMARÁS ÉS MEDGYESEGYHÁZA KÖZSÉGEKRE A Tisza-Maros-Körös közének ama részén, ahol Békés megye délkeleti része fekszik, kutatásaink mai állása szerint nincs tudomásunk arról, hogy a régebbi kőkorszak, az ún. paleolitikum több tízezer esztendővel ezelőtt élő embere megfordult volna. A paleolitikum gyűjtögető-halászó-vadászó életmódú, az ősközösség társadalmi szintjén álló népét az újabb kőkorszakban (neolitikum) mindenütt állattenyésztést és kezdetleges, kapás földművelést folytató kultúrák követték. Vidékünkön az i. e. IV. évezred folyamán telepedett meg az a délfelől érkezett lakosság, amelynek régészeti hagyatékát, a leletek területi előfordulása után a szakirodalom Körös-kultúrának nevezi. Jellemző erre a műveltségre, hogy telepeinek nincs külön temetője. A kultúra hordozói halottaikat a kézzel készített agyagedényeik töredékeit tartalmazó, nagyméretű hulladékgödrökbe vagy azoknak a szélébe temették. A csontvázak mindig zsugorított helyzetben kerültek a sírba. Az elhantolás sírmellékletek elhelyezése nélkül történt. A vízjárta területek különösen vonzották a Körös-kultúra hordozóit, talán ezért nem ismeretesek a folyóktól viszonylag távoli községeinkben és közvetlen környékükön a telephelyei. A legközelebbi előfordulása a gyulavarsándi Vezeristye halmon történt szórványlelet formájában századunk elején. Később az Alföld nagy részén az ún. Tiszai-kultúra következett, de ennek keleti határa a Körös-Maros között Orosháza-Pitvaros vonalába esik, ezért vidékünkön nem várhatók ennek a műveltségnek az emlékei. Az agyagedényeit már festéssel díszítő Tiszai-kultúra folytatása minden különösebb törés nélkül a rézkori műveltség. Jellemzője, hogy a rezet, főleg korábbi időszakában, inkább ékszerek készítésére használta, csak ritkábban eszközei anyagául. A mindössze 5—600 évig tartó rézkort a kutatás Kelet Magyarországon három periódusra osztotta: Tiszapolgári-, Bodrogkeresztúriés Péceli—Bádeni-kultúrára. Környékünkön a Bodrogkeresztúri-műveltség népének emlékei kerültek felszínre. Ezek is zsugorított helyzetben temették el a halottaikat. Ebből a korból már nagyobb temetőket ismerünk. A lakosság életmódja abban tér el a neolitikus népekétől, hogy a földműveléssel szemben az állattenyésztés lépett előtérbe. Dombegyházán Bodrogkeresztúri kul3 33