Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Virágh Ferenc: Az 1905-6. évi "nemzeti ellenállás" Békés megyei történetéhez

VIRÁGH FERENC: AZ 1905—1906. ÉVI „NEMZETI ELLENÁLLÁS" BÉKÉS MEGYEI TÖRTÉNETÉHEZ A Békési Élet 1971 3. számában ismertettük az Osztrák—Magyar Monarchia század eleji válságát, a válság közepett lezajlott 1905. évi parlamenti választás Békés megyei eseménytörténetét, majd a magyarországi kormányzati válság Békés megyei kísérő mozzanatainak kezdeteit 1905 júniusában. A téma folytatásaképpen az 1905 második és 1906 első felében végbement fejlemények megyei vázlatának kirajzolását tűztük célul, főleg a megyei sajtó közleményeinek csoportosítását végezzük el. A hivatalba lépett parlamenten kívüli (darabont) kormánnyal szemben kibontakozott országos „nemzeti ellenállás"-hoz 1905. július 24-én csatlakozott Békés megye vagyonos rétegének önkormányzati testülete, a törvényhatósági bizottság, oly módon, hogy utasította a bojkottált kormánytól fizetett közigazgatási apparátust az országgyűlésig meg nem szavazott adók behajtásának, továbbá a meg nem ajánlott újoncok kiállításának megtagadására, összhangban az országos ellenállást irányító koalíció vezérlő bizottsága által június végén hozott képviselőházi határozattal ugyanakkor biztosította a tisztviselőket: a kormány intézkedéseinek figyelmen kívül hagyásáért esetleg bekövetkező vagyoni és erkölcsi károk esetén elégtételről gondoskodik. Ezt a 320 1905. számú törvényhatósági bizottsági határozatot októberben megsemmisítette a belügyminiszter. Az alispán a belügyminiszter megsemmisítő rendeletét megjelentette a megye hivatalos lapjának október 20-i számában, kommentár nélkül, tehát az apparátus nem tudhatta: a törvényhatósági bizottság, azaz a megye avagy a miniszter utasítását kell-e figyelembe venni. A kétségeket november 3-án oszlatta el a megyei önkormányzati szerv, megsemmisítette a belügyminiszter megsemmisítő rendeletét, és utasította a közigazgatást a július 24-i határozat szellemében. — Még visszatérünk a nem adózás és a katonaállítás megtagadásának gyakorlatára. A kormány a király tudtával hivatalbalépése után nyomban érintkezésbe lépett a szociáldemokrata párt vezetőivel, majd Kristóffy belügyminiszter és a párt vezetői titkos szóbeli egyezséget kötöttek az általános titkos választójog kormányprogramként történő meghirdetése ügyében. A politikai alku révén két célt remélt elérni a darabont belügyminiszter: 1., az „általános" titkos választójog által kiszorítani a parlamentből a kormánnyal szemben álló koalíció többségét; 2., biztosítani egy új, koalícióhű alsó osztály kialakítását, amely ezzel lemond a forrongásról. A titkos alku alapján a Népszava július elejétől kezdte élesen támadni a koalíció meddő hecc-politikáját. Az 1905. évi választási győzelem után az MSZDP vezetősége konkrét tárgyalást folytatott a koalíció vezetőivel, de azok nem vállalták a közös programot az ipari munkásság pártjával. Ezt követően vált a párt a „darabont kormány" eszközévé. A belügyminiszter 1905 júliusában tett ígéretet a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek küldöttsége előtt a választójog kiszélesítésére. Még arra is hajlandóságot mutatott, hogy elvileg állást foglaljon — jövőbeni lehetőségként — az általános, titkos választójog mellett. 326