Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Zielbauer György: Adatok a kétegyházi román jobbágyok kérvényezési mozgalmáról 1836-1840-ig

Ekkor állt a kétegyházi román parasztok mozgalmának élére a jómódú Hodageu Urs, aki korábban községi bíró volt. A kétegyiháziak kérvénye visszakerült azoknak a kezébe, akik ellen a szegények panasszal éltek. A nemesi vármegye az ügy kivizsgálására küldöttséget indított Kétegyházára.

5 A megyei tiszti ügyész 1839. szeptember 4-én vádat emelt Hodageu Urs ellen. Bűnéül mondták, hogy „hamis rágalmazó feladásokkal, megbecstelenítő vádak készítésével a népet lázította."

6 A tárgyalás során elrendelték: „a kétegyházi lakos Hodageu Urs ártatlansága bebizonyítására megkívántató a kétegyházi nótárius Hlovits, úgy nem különben Ardelean Mihály, Balázs Gligor, Szelezsán Fülöp és Dávid Simon tanúk a megye törvényszékére berendeltessenek és vele szembesítessenek."

7 Annyi megállapítható, hogy a tanúk előzetes kihallgatása során elmondottak alátámasztották Hodageu Urs igazságát. A megyei uraknak nem volt ínyükre a letartóztatott vezető szabadon bocsátása, ezért a tanúk ismételt kétegyházi kihallgatását rendelték el a következő indokkal: „Miután az esedező által kért tanúk nem vallottak igazat, úgy az ügyészi tisztség újólag hallgatja ki őket, és a legközelebbi rabokat fenyítő törvényszékre berendeli."

8 A következő tárgyalásra 1840. januar 28-án került sor. Várható volt, hogy a tanúkat különböző eszközökkel meggyőzik és vallomásaik Hodageu Urs bűnösségét fogják alátámasztani. Ilyen előzmények után került az alábbi ítélet kihirdetésre: „A Tekintetes Békés Megye rabokat fenyítő Törvényszéke a kétegyházi Hodageu Urs ellen a Megyei Tiszti Ügyésznek mint felperesnek az elöljárókat hamis rágalmazó, feladásokkal megbecstelenítő, a népet azok ellen lázító vádakat készítő alperes ellen 3 hónapi vasban közmunkára eltöltendő rabságra ítélendő. Amennyiben pedig a következőkben a vasban állónak panaszai vannak, úgy azokat urainak mondja el, és a népet ne lázítsa. Az ítélet a mai naptól számítandó."

9 Az erdélyi román parasztság mozgalmait is tovább élesztette a földrablás, a robot — és dézsmanövelés. A szomszédos Zaránd megye parasztjai is 1829-től mozgolódni kezdtek. A román nemzetiségi parasztok szerették volna, ha terheiket pontosabban körülírják, mert úgy vélték, hogy ez könnyítene sorsukon. A parasztmozgalmak legtöbbje itt is kérvényezéssel indult meg. Az 1834-ben eltiport Zaránd megyei mozgalmak 1836-ban ismét kérvényezéssel folytatódtak. Évekig húzódó perükben Varga Katalin kisnemes családból származó és korán özvegységre jutott asszony hozott fordulatot. A tönkrement fiatal asszony bécsi útja során akadt össze a kérvényezési útjukat járó bucsumi parasztokkal, akik segítséget kértek tőle, majd odahívták falujukba, hogy úrbéri perükben eljárjon helyettük. 1841-től már Varga Katalin vezette a parasztok kérvényezési mozgalmát. Ez a mozgalom 1846-ig húzódott, a sikertelen akció után nem nőhetett át felkelésbe, mert az udvar Andreiu Saguna újonnan kinevezett püspöki helynök segítségével (később Saguna gör. keleti püspök Arad székhellyel és a szabadságharc alatt a bécsi politika kiszolgálója) leszerelte a mozgalmat. Saguna személyesen fogta el Varga Katalint és „engedelmességre intette" a népet. Varga Katalin bekapcsolódása a 3 község parasztmozgalmába bizonyos tudatosságot vitt a végig ösztönös mozgalomba, de végig tapasztalható volt a „jó királyba vetett bizalom". A mozgalmak elszigeteltsége is hozzájárult, ahhoz, hogy az udvar kétszínű játékáról csak az 1848-as forradalom és szabadságharc rántotta le a leplet. A parasztság mozgalmai — ezen belül a nemzetiségi jobbágyság mozgalmai — csak a helyi kizsákmányolók ellen irányultak. A mozgalmak legtöbb esetben nem jutottak túl a kérvényezésen (kivétel az 1831-es parasztfelkelés). Nem volt kapcsolat az egyes helyek között. Ezt a kapcsolatot a megyei szervek is gátolták azzal, hogy megtagadták az útlevelek kiadását. Ritkán fordult csak elő, hogy jobbmódúak álltak a mozgalom élére. A megmozdulások csak ösztönösek, helyi sérelmek orvoslására törekedtek. Nincs a mozgalmaknak egységes, összefogó vezetése. Bécs kétszínű játéka is nagyban hozzájárult, hogy a „jó királyba vetett hit" 1848-ig megmaradt a parasztság között, és így a jobbágyság nem láthatta, hogy a gyarmati elnyomás a saját nyomorát is nehezíti. A magyar és nemzetiségi jobbágyság számára csak 1848 tavasza hozta el a felszabadítást. 316