Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hentz Lajos: Mezőberényi "szolga béresek" öltözködése a XIX. század első felében

kai a bérlajstromok fejrovataiban, az adatok azt mutatják, hogy ilyet a béresek nem viseltek, nem kértek. Első berényi adatunk a viseletére 1828-ból való, ekkor kért Vernyik Mihály 20 éves és Hajfer József 17 éves béreslegény ujjas mándlit. A 30-as években már többször előfordul a kialkudott bértételek között, de viselete még ekkor sem tekinthető általánosnak. A mándli mellett a posztónadrág is jelentéktelen számban fordult elő. 1818-ban három béreslegény kért posztónadrágot a berényiek közül szűrnadrág helyett: Garzó Gregor, N. Kósa József és Sultz Lajos. A rovatokba tett néhány bejegyzés arról tanúskodik, hogy a posztó ruha színe a múlt század első felében Mezőberényben kék volt. Az említett három béreslegény „kék" megjegyzéssel kérte a nadrágot, s az 1817-ben felfektetett bérlajstrom fejrovatába a pruszlikot is így írták be: „kék pruszlik".

2

1 Nemzetiségüket tekintve a béresek légtöbbje — a berényiek — magyar volt vagy szlovák.

2- Mivel a ruhák formáját a bérjegyzékek nem árulták el, a nemzetiségek közötti viseleti eltéréseket sem tudjuk megállapítani. A ruhadarabok nevének egyezése azt mutatja, hogy lényeges eltérések nem voltak, mindhárom nemzetiséghez tartozó béresek ugyanazon ruhaféléket kapták. Némi különbséget akkor látunk, ha az azonos funkciójú ruhadarabok előfordulási arányát vizsgáljuk. 1816ban pl. a 41 magyar béres közül 24 kapott kankót, 13 ködmönt, a 43 szlovák béres közül 21 kapott kankót, 20 ködmönt, a 8 német béres közül 5 kapott kankót, 1 ködmönt. Az arányok eltérőek, de nem indokolják azt a következtetést, mintha eltérő népviselettel kellene számolnunk. A mezőberényi béresek öltözködése színvonal tekintetében megegyezett más vidékek hasonló társadalmi helyzetű embereinek az öltözködésével, s főként olyan anyagokra szorítkozott, melyeket az önellátásra törekvő paraszti gazdálkodás előállított, tehát elsősorban a vászonból és bőrből készült anyagokra. A vásárolt anyagok közül a szűrposztónak volt nagyobb jelentősége, a kékposztóból készült ruhafélék még csak ekkor kezdtek helyet kapni a béresek ruházatában. Bár a forrásként használt bérjegyzékek erről nem tanúskodnak, idős emberek visszaemlékezései szerint a szegényebb sorban élő parasztok öltözködése nem sokkal állhatott ennél magasabb színvonalon, legfeljebb a posztóból készült, s majdnem kizárólag ünneplőnek használt ruhafélék voltak meg valamivel nagyobb arányban ruhakészletükben. JEGYZETEK 1. E tanulmány a Békés megyei Levéltárban Mezőberény község iratai között található alábbi bérlajstromok alapján készült: a) R. 94. 1. füzet: Szolgák Bérének Prothocolluma pro 815 és 816. (Szolga Béresek Bérének Lajstroma pro Anno 1816.) b) R. 94. 2. füzet: Szolga Béresek Lajstroma pro Anno 1817. és 1818. c) R. 94. 3. füzet: Szolgák Bérének Lajstroma az 1819-dik Esztendőtől fogva. d) R. 94. 4. füzet: Szolgák bérének Lajstroma ab Ao. 1830. 2. Az 1830-ban megnyitott bérjegyzék első oldalán ez olvasható: „Szóigák bérének Laistroma, mely a' netalán támadható kereseteknek eligazítására, és az jött mentt emberek béfogadásának tilalmára Szóigál". 3. A bérlajstrom rovatai 1816-ból: A' Gazdának Neve — A' szolgának neve — Hazája — Classis — Kész pénzben fx — Ruha féle: — Bunda — Szűr — Kankó — Ködmöny — Ködmön pruszli — Szűr nadrág — Ujjas Laibli-pruszlik — Kalap — nyakravaló — pár fejér ruha — Sipka — Lábbeli: új csizma — fejeilés — bakkants — botskor — Marha : Tehén — üsző — tavalyi — borjú — telleltetés — Naturalék : Búza — Árpa — Szalma — Tőzeg — Vetés: Búza — Árpa — Tengeri — Kendermag (fertály) — egyéb: véka őrletés — szántás (Láncz) — Nád (Kéve) — Pénzbe számítván. 311