Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - Sáfrán Györgyi: Arany János Geszten

Arany János negyedik geszti verse: a Domokos napra című költemény Kölcsey Ferenc Parainesisével rokon. Arany versének érdekes többlete, hogy benne — nagyon határozott társadalmi mondanivaló is tükröződik. Szellemi gyermeke, akinek neve napjára e vers született, az uralkodó, vagyonos nemesi osztály fia .. . A költő — önmagához híven — már az indító versszakban döntő kérdést exponál: Kedves fiú, hát én mit adjak most neked? Egy édes csemegét; hízelgő éneket? A kérdésre egyértelmű, határozott a felelet: Nem! azt én nem adok, te sem várod, hiszem. Gaz, ki a Múzsáknak hamis tömjént viszen. Szégyen a lantra, mely költött érdem által Meggyaláztatni és gyalázni nem átall; Minél édesebb, annál émelygősb csemege — Annál undorítóbb, minél szebb éneke. A költő az elutasítás határozott keménységét az első sor második felében bizalommal enyhíti, oldja fel: „te sem várod, hiszem". Arany költeménye harmadik versszakába foglalta a mindenkori ifjúság számára írt s a magyar nyelvterületen szállóigévé lett biztatást: Előtted a küzdés, előtted a pálya, Az erőtlen csügged, az erős megállja. És tudod az erő micsoda? — Akarat, Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat. A következőkben a jót akaró felnőttek nevében felsorolja mindazt, amit az életbe indulótól vár: szülők iránti hála, nemes önbizalom, de nem önhittség. Mindez a „nagy cél" érdekében, melynek klasszikus tömörségű két sora nemcsak a vers csúcspontja, de emberi életünk értelme is: Legnagyobb cél pedig, itt e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben. E célnak szerves tartozéka a haza önzetlen szolgálata: Szeressed hazádat. . . Oh, a honszerelem Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen. Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat! Magadban keressed az édes jutalmat. Vess számot erőddel s legjavát, amelyet Leghasznosbnak ítélsz, hazádnak szenteljed. 256