Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - SZEMLE

Szinte drámai hatású, ahogy szociológus-krónikás módjára nyomozza Erdei Ferenc, szülővárosa Makó városi jövendőjét, az urbanizációja tényleges útjait. Elsősorban nagy valószínűséggel feltételezi, hogy a város és járása közötti igazgatási, gazdasági és kulturális kapcsolatok intenzívebbé válnak. (Ez várható a Békés megyei járások városai és környező községei között is). Fejlődési lehetőségeket vár élelmiszergazdasági vonalon. Egyébként ha nem is öltött még Makó ipari városi jelleget, már ez az elem is bevonult jellemvonásai közé és ma már agrárvárosi jellegéből (melynek ma is fő jellegzetessége a hagymatermelés) átmenőben van az ipari város típusa felé. Szentes jelenlegi korszakára az átmenet a jellemző. Meg vannak még a régi nagyhatárú agrárváros maradványai, viszont már fejlett nagyüzemi gazdaság jött létre és jelentékeny ipar is megtelepedett a városban. Új gyárövezet keletkezett. A városképet jelentékenyen módosító korszerű ipartelep mellett a legfeltűnőbb új elem a városban az új városközpont, mely a régi városképet gyökeresen megváltoztatta érdekes, változatos és funkcionálisan is végiggondolt építészeti megoldásaival. Erdei Ferenc érdeklődése kora ifjúságától kezdve szövetkezet-központú volt. Tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt ennek a könyvének is leghatásosabb lapjai azok, melyeken a vizsgált terület termelőszövetkezeti mozgalmát elemzi. A szegedi szentmihályteleki TJj Élet Tsz-ről, a makói Űttörő Tsz-ről, a szentesi Árpád vagy Termál Tsz-ről olyan változatos, mélyreható elemzéseket olvashatunk, melyek egyedülállóak a magyar szövetkezeti irodalomban. Megállapítása szerint Csongrád megye öt városában ötféleképpen haladt előre a mezőgazdasági termelőszövetkezetek fejlődése. Makón konszolidálódtak először, gazdálkodásuk színvonala itt ért el a megyében legelőbb magasabb szintet. A hatvanas évek második felében azonban már előretörtek a szentesiek és a hévízhasznosítással, a zöldség és a virág nagyüzemi kultúrájával az élre kerültek. Szegeden is változatos utat jártak végig a termelőszövetkezetek, de a maga módján mindegyik konszolidálódott és átlag feletti gazdálkodási szintet ért el. Viszont Hódjnezővásárhelyen csak lassan következett be a konszolidáció, de végül itt is megerősödtek a közös gazdaságok. Csongrád város szövetkezetei a szegediekhez hasonló utat jártak végig. A könyv utolsó fejezetének végkövetkeztetéseiből csak kettőt emelünk ki. Az első, szabály lehet minden magyar szociológus számára: A vizsgált társadalom állapota nemcsak a közelmúlt történetének következményeit, hanem a í'égebbi történeti fejlődés nyomait is mutatja. „Általánosítva: arra utalnak a mai társadalmi viszonyok, hogy mégoly forradalmi változások is a régebbi történeti bázison realizálódnak." A másik: „A településeknek is, mindenfajta szocialista intézményeinknek is, nagyon széles skálán elhelyezkedő változatai vannak, s még nagyobbak az eltérések működésük konkrét gyakorlatában." 174