Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - SZEMLE

Szinte drámai hatású, ahogy szocio­lógus-krónikás módjára nyomozza Er­dei Ferenc, szülővárosa Makó városi jö­vendőjét, az urbanizációja tényleges út­jait. Elsősorban nagy valószínűséggel fel­tételezi, hogy a város és járása közötti igazgatási, gazdasági és kulturális kap­csolatok intenzívebbé válnak. (Ez várha­tó a Békés megyei járások városai és környező községei között is). Fejlődési lehetőségeket vár élelmiszergazdasági vonalon. Egyébként ha nem is öltött még Makó ipari városi jelleget, már ez az elem is bevonult jellemvonásai közé és ma már agrárvárosi jellegéből (melynek ma is fő jellegzetessége a hagymatermelés) átmenőben van az ipa­ri város típusa felé. Szentes jelenlegi korszakára az át­menet a jellemző. Meg vannak még a régi nagyhatárú agrárváros maradvá­nyai, viszont már fejlett nagyüzemi gazdaság jött létre és jelentékeny ipar is megtelepedett a városban. Új gyár­övezet keletkezett. A városképet jelen­tékenyen módosító korszerű ipartelep mellett a legfeltűnőbb új elem a város­ban az új városközpont, mely a régi vá­rosképet gyökeresen megváltoztatta ér­dekes, változatos és funkcionálisan is végiggondolt építészeti megoldásaival. Erdei Ferenc érdeklődése kora ifjúsá­gától kezdve szövetkezet-központú volt. Tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt ennek a könyvének is leghatá­sosabb lapjai azok, melyeken a vizs­gált terület termelőszövetkezeti moz­galmát elemzi. A szegedi szentmihály­teleki TJj Élet Tsz-ről, a makói Űttörő Tsz-ről, a szentesi Árpád vagy Termál Tsz-ről olyan változatos, mélyreható elemzéseket olvashatunk, melyek egye­dülállóak a magyar szövetkezeti iroda­lomban. Megállapítása szerint Csongrád me­gye öt városában ötféleképpen haladt előre a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek fejlődése. Makón konszolidá­lódtak először, gazdálkodásuk színvona­la itt ért el a megyében legelőbb ma­gasabb szintet. A hatvanas évek máso­dik felében azonban már előretörtek a szentesiek és a hévízhasznosítással, a zöldség és a virág nagyüzemi kultúrá­jával az élre kerültek. Szegeden is vál­tozatos utat jártak végig a termelőszö­vetkezetek, de a maga módján mind­egyik konszolidálódott és átlag feletti gazdálkodási szintet ért el. Viszont Hód­jnezővásárhelyen csak lassan következett be a konszolidáció, de végül itt is meg­erősödtek a közös gazdaságok. Csong­rád város szövetkezetei a szegediekhez hasonló utat jártak végig. A könyv utolsó fejezetének végkövet­keztetéseiből csak kettőt emelünk ki. Az első, szabály lehet minden magyar szociológus számára: A vizsgált társada­lom állapota nemcsak a közelmúlt tör­ténetének következményeit, hanem a í'égebbi történeti fejlődés nyomait is mu­tatja. „Általánosítva: arra utalnak a mai társadalmi viszonyok, hogy mégoly forradalmi változások is a régebbi törté­neti bázison realizálódnak." A másik: „A településeknek is, min­denfajta szocialista intézményeinknek is, nagyon széles skálán elhelyezkedő változatai vannak, s még nagyobbak az eltérések működésük konkrét gyakorla­tában." 174

Next

/
Thumbnails
Contents