Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - SZEMLE

költők esetében csak Filadelfi Mihály, Simonyi Imre és Zelei Miklós alkotásai érik el a megkívánt színvonalat? E téren van a legtöbb tennivaló! Időn­ként szakmai találkozókra lenne szük­ség (Szegeden, Békéscsabán), ahol a két­megye írói, költői megvitatnák egymás művelt. (Helyes, feltétlenül folytatást érdemlő vállalkozás volt a békéscsabai Tiszatáj-est!) Sokkal változatosabb, mennyiségileg is megnyugtatóbb megyénk szereplése a Hazai tükör rovatban. — Békés megyei községekről szóló szociográfiai jellegű írások mellett néprajzi értekezések, ré­gészeti és művelődéstörténeti cikkek, sőt még az árvízvédelem hősies munkáját méltató munka is szerepel. A Tanulmány rovatban Szabó Ferenc két munkája található, míg az Örökség­ben Kemény Gábor szarvasi éveiről, il­letve a gyomai Kner Nyomdamúzeum avatásáról olvashatunk. Elégedettek lehetünk a Képzőművé­szet rovat esetében is. Minden fonto­sabb egyéni (Ezüst, Koszta, Lipták) és kollektív (dél-alföldi tárlatok) kiállítás­ról jelent meg kritika, sőt még egy-egy művész bemutatására is sor kerül a fo­lyóiratban. Mostohán bánt viszont Békés megyé­vel a Színház rovat. Akkor, amikor Békéscsaban állandó színház működik, (általában évi 10—12 bemutatóval) a hat évadnak mindössze hét darabját, illetve a Gyulai Várszínház 3 bemutatóját tart­ja kritikára méltónak! Ennél jóval többet érdemelne a bé­késcsabai színház, hiszen jónéhány ős­bemutató, számos érdekes, színházi kö­rökben komoly vitát kiváltó mű került színre ezekben az években is. — Két­ségtelen, hogy elsősorban a helyi új­ságnak, illetve a szaklapoknak elsődle­ges kötelessége a kritikák közlése, azon­ban minél több kritikus véleményét ol­vashatják a darab közreműködői, annál sokoldalúbban látják munkájuk ered­ményeit és hiányosságait. — Egy területi kulturális folyóiratnak ezt minél mesz­szemenőbben elő kellene segíteni. A Kritika és a Krónika rovatról ír­hatunk talán a legnagyobb elismeréssel. Mind mennyiségileg (40 közlemény), mind pedig tematikailag kedvező az összkép. Kétségtelen, hogy a recenzió, a kritika kevésbé terjdelmes műfaja is kedvez az ilyen arány kialakulásának, azonban nyugodtan elmondhatjuk, hogy a Tiszatáj szerkesztői állandóan figye­lemmel kísérték a megyénket érintő szépirodalmi alkotásokat, mint ahogyan reflektáltak minden fontosabb helytör­téneti munkára is. — Ezt a megoldást kellene követnie valamennyi rovatnak! A folyóiratot illusztráló festmények, rajzok, grafikák szerzői között is szép számmal szerepelnek Békés megyei mű­vészek, így találkozhatunk Ezüst György, Gaburek Károly, Koszta Rozá­lia, Lipták Pál, Miklós István, Mlado­nyiczki Béla, Ruzicskay György és Sü­lé István munkáival. Végezetül örömmel szólunk arról az igen helyes kezdeményezésről, amely Bé­késcsaba újratelepítésének 250. évfordu­lója alkalmából majdnem egy teljes lap­számot szentelt a városnak. (1968/5. szám) — Jó lenne, ha nem kellene vár­ni egy újabb évfordulóig a hasonló vál­lalkozással, a közelesen — akár már 1972-ben — újabb Békés megyei szá­mot üdvözölhetnénk! Akár rendszeres­sé, periodikussá is lehetne tenni (1—2 évenként egy szám) ezt, melynek érde­kében minden bizonnyal akár anyagi ál­dozatot is szívesen vállalna a Békés me­gyei vagy a Békéscsabai Városi Ta ­nács. Eredményekről és orvoslásra váró problémákról egyaránt szóltunk abban a reményben, hogy a következő Tiszatáj évfolyamokban — különösen szépirodal­mi téren — kedvezőbb lesz Békés me­gye részesedése, így a Békési Élettel együtt nemcsak szűkebb pátriánk, ha­nem az egész ország még jobban megis­merheti Békés megye irodalmi, művé­szeti, kulturális életét. 165

Next

/
Thumbnails
Contents