Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Jároli József: Orosháza népessége a Mária Terézia-féle úrbérrendezés idején

JAROLI JÓZSEF OROSHÁZA NÉPESSÉGE A MÁRIA TERÉZIA FÉLE ÜRBÉRRENDEZÉS IDEJÉN A jelen közlemény folytatása az „Adatok Orosháza 1744—60 közötti össznépességszámának alaklásához" című dolgozatunknak.

1 Megírását az tette lehetővé, hogy az Orosházával foglalkozó történeti irodalom elég keveset tud az úrbérrendezéssel kapcsolatos problémákról. Utalás történik minden munkában az úrbérrendezés körülményeire, de az iratanyag részletesebb elemzésére csak Nagy Gyula tesz kísérletet Darvas József kutatásainak felhasználásával 2 A XVIII. századi és a későbbi viszonyok megértéséhez azonban nélkülözhetetlen az úrbérrendezés iratanyagának behatóbb vizsgálata. Jelenleg az úrbéri összeírás iratanyagából az úrbéri tabella névanyagát volt alkalmunk áttekinteni, mivel a népesedési viszonyok elsősorban ennek alapján elemezhetők. A forrás gazdaságés társadalomtörténeti szempontú feldolgozása további munkálat feladata lenne. A török hódoltság megszűnte után a jobbágyterhek átmeneti csökknésének lehetünk tanúi. A nemrég felszabadított területek munkaerőhiánya és a kedvezőbb jobbágyi helyzet reménye a népesség nagyarányú migrációját indítja el az alföldi és a dunántúli területekre az ország minden részéből. „Ekkor azonban mindazok, akik az új területeken akarják megvetni lábukat, elsősorban a földesúri terhek elől menekülnek vagy az úrbéri szolgálat és jobbágyi helyzet kedvezőbb, az eddigieknél több szabadságot biztosító lehetőségeit keresik. Mivel a szabad föld még sok, erre bőven van lehetőségük, hiszen az impopuláció időszakában a földbirtoklási viszonyok teljesen labilisak, a földesurak egymást váltják, és időbe kerül, míg megbízottaik számbaveszik a birtokot."^ A viszonyok konszolidálódásával a jobbágyság terhei fokozatosan emelkednek, amit az úrbérrendezést megelőző antifeudális küzdelmek jól jeleznek a Dunántúlon. A földesúri terheken kivül az állam a jobbágytól követeli a hadiadót, soraiból toborozza a katonaságot, és házaiban szállásolja el a katonai egységeket. A vármegye terhei sem lebecsülendők a jobbágytartozások sorában. A felvilágosult uralkodónő, hogy céljainak anyagi alapot teremtsen a jobbágyokra tud csak támaszkodni. Azok adózási készsége viszont nem fokozható tovább. Ezért egyetlen út áll a királynő előtt; a jobbágyok úrbéres terheinek csökkentése. Megvalósítása csak a terhek egységesítésével lehetséges. Miután a királynő hiába kísérletezett a rendezés alkotmányos keretek közötti végrehajtásával, rendeleti úton tette meg a szükséges intézkedéseket. Az 1766. december 29-én keltezett rendelete és az 1767. január 13-án kiadott úrbéri pátens az egész országban elrendelte a rendezés végrehajtását, amely ellen a nemesség és a jobbágyság egyaránt heves ellenállással tiltakozott. A parasztság az egységesített terhek bevezetésétől félt, mert a földesúrral magánjogon, korábban kötött szerződések több kedvező vonását eltörölte/» A nemesség mindent megtett a rendelet kijátszására,5 amit lehetővé tett az a tény, hogy a rendezés több fázisból álló adminisztrációját a megye volt hivatva lebonyolítani.

6 Az orosháziak 1744-ben szabadmenetelű jobbágyokként telepedtek le a mai város helyén.

7 A letelepülők három évre szerződtek először a földesúrral. Évenként 400 rhénes forintot fizettek a földesúrnak. Az első szerződést 1762-ben kötötték és 127