Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - LÁTOGATÓBAN - Sass Ervin: Kétezerhatszáz kilométerre, barátok között (riport)

Felsőoktatási intézményeiben — pedagógiai, építészmérnöki, műszaki, mezőgazdasági, pénzügyi és közgazdasági főiskolák működnek a megyében — 21 ezer hallgató sajátítja el szakágazatának magasszintű ismeretanyagát. A közművelődés jó otthona a megyében 1200 kultúrház és klub, közöttük több tucat olyan, mely nem is kultúrház, hanem kultúrpalota. Több ilyenben lépett fel a Balassi Együttes, például a penzai „A Szocialista Forradalom 40 éve" kultúrpalotában, vagy a Kirov kerékpárgyár gyönyörű művelődési központjában, melynek oszlopcsarnokait gyönyörködve szemléltük. Múzeumaik (Lermontovóban a Lermontov-múzeum, Belinszkijben a Belinszkij-múzeum) az egész országban ismertek és köztiszteletben állnak. A penza megyei könyvtárak száma pillanatnyilag 800, és mintegy 1300 moziban szórakozhatnak az emberek. Az egészségügyi kultúráról dióhéjban: 155 kórház és 1200 orvosi rendelő működik a megyében. Kétezer orvos gyógyítja a betegeket, és 9 ezer középfokú végzettségű egészségügyi dolgozó segíti az orvosok munkáját. A megye egészségügyi hálózatát az utóbbi években kezdték még rohamosabban fejleszteni. Az éghajlati és természeti viszonyok kedvezőek a pihenésre, gyógyításra, ezt kihasználva épülnek új szanatóriumok és üdülők a folyók völgyében, és az erdős vidékeken. Békéscsaba — Penza, Orosháza — Belinszkij, Gyula — Kuznyeck és Szarvas — Szerdobszk A két testvérmegye, Békés és Penza testvérvárosai ezek. Békéscsabáé Penza, Orosházáé Belinszkij, Gyuláé Kuznyeck, Szarvasé Szerdobszk. Számomra már ismerősek, és örömmel emlékszem vissza rájuk, hogy mondjak róluk valamit Önöknek, kedves Olvasóim. Penza. Emlékeznek? A riport elején így írtam: „Ott ragyog emlékeimben a Penzát átszelő Szúra folyó ezüsttükre..." Igen, a Szúrával kell kezdenem. Penza és a Szúra elválaszthatatlanok. Olyanok ők, mint Szeged és a Tisza, vagy mint Budapest és a Duna... Szóval, adva van egy hatalmas város, nemsokára 400 ezer lakossal, és 600 kilométerre Moszkvától, a Volgamenti hátság szinte kellős közepén. Utcái közül a legtöbb dombtetőre visz, mintha megcélozná a televízió adótornyát, vagy alatta a penzai vidám park 30 méter magas óriáskerekét. .. Vendéglátóink elmondják, hogy a város arca az utóbbi évtizedekben tel.iesen megváltozott. Az építkezés gyorsuló ütemét bizonyítja például két szám: 1946—1950 között 71 ezer négyzetméter lakóterületet építettek, 1966 és 1970 között viszont több mint tízszeresét. 944 ezer négyzetmétert. A város utcáin autóbuszok és trolibuszok bonvolítják le a forgalmat, az Októberi Szocialista Forradalom előtt lovaskocsik jártak. . . Jut időnk az öt felsőfokú intézmény meglátogatására is, előaiást nézünk a csodálatos színházban, és feljegyzem emlékeimben E. Kuznyecova nevét, aki nem véletlenül kapta meg az Oroszországi Szocialista Köztársaság Érdemes művésze kitüntetést. Vendéglátóink voltak a vegyigépgyár, a Kirov kerékpárgyár és a gyógyszerárugyár dolgozói. A három gyár saját kultúrpalotájában fogadta a magyar táncosokat, tapssal, virággal és dús orosz vendéglátással. De a Szúrával, most látom, még mindig adós vagyok. A Szúra nem gyönvörű, nem méltóságteljes, nem vidám, nem jókedvűen kacér, nemcsak hűs-kellemes, hanem mindez együtt, valami egészen más. A Szúra, a Szúra. Mint ahogy Duna is csak egyetlen van a földön, Szúra sincs több. A belvárossal szemben hatalmas homokpart, a város strandja. Nyáron ezren és ezren napoznak itt. vagy úsznak a folyó vizében. Ugyanakkor a Szúra jelkép is, ugyanúgy jelkép, ahogyan a Duna, a Tisza az, vagy a Körös, vagy más folyók. Az egész megye jelképe. Árucikkek viselik a nevét, az öt penzai sétahajó közül is az egyik, a Moszkvából Penzába rohanó gyorsvonat is Szúra Expressz. Gyönyörű este a város. A páramentes levegőben a színek erőteljesebbek, a piros, pirosabb, a zöld zöldebb, a sárga sárgább, a kék sokkal kékebb. És ha már éjszaka van, ne csodálkozz, távoli utazó, ha a Rosszija Hotel ablakai alatt haj114