Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - LÁTOGATÓBAN - Sass Ervin: Kétezerhatszáz kilométerre, barátok között (riport)

Látogatóban SASS ERVIN: KÉTEZERHATSZÁZ KILOMÉTERRE, BARÁTOK KÖZÖTT Két hetet töltöttem tavaly nyáron a Szovjetunióban, testvérmegyénkben, Penzában. Ez a két hét az újságíró számára szinte kimeríthetetlen élmények dolgában, hiszen a fél hónap minden órája-perce tartogatott valamit, amit érdemes megírni, amire oda kellett figyelni, mert kétségbevonhatatlanul példázta a barátságot, és az egymás megismerésének vágyát. Ki mondja azt, hogy nem jó dolog utazni, látni, ismerkedni a világgal északtól délig, nyugattól keletig? Ki állítaná az ellenkezőjét annak, hogy jó az, ha más népek baráti hívását és figyelmességét érezzük? És, ha egy hatalmas nép barátságát érzi, látja, éli át az ember, az a felejthetetlen élmények sorába tartozik. Amikor lehetőséget kaptam arra, hogy a Balassi Együttest elkísérhettem penzai vendégszereplésére, az Európa-hírű táncosok biztos sikerének élménye mellé az újságíró feladatának nagyszerűsége is megragadott: ha visszajövök, igyekszem majd hűségesen beszámolni mindarról, amit láttam, tapasztaltam a végtelen orosz sztyeppén, a penzai városokban, a testvérmegyében. Sokszor mondják az utazók, hogy nehéz leírni mindazt, amit átél az ember. A penzai fél hónap bizonyította, hogy mennyire így van, hogy mennyire elragadják az embert a pillanatnyi impressziók, egy-egy új ismeretség már újabb találkozás az emberrel, aki két és félezer kilométerre él a mi hazánktól, a Körösök völgyétől. Kezdődik az utazással, repülőgépen, vasúton, ki hogyan és hová. Mi repülőgépen hagytunk magunk mögött Moszkváig 2 ezer kilométert, onnan 600-at vasúton, hálókocsiban, Penzáig. Kora délelőtt érkeztünk meg: virágerdő, üdvözlő beszéd, és harsogó, magyar ének: „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék..." Fáradtan kissé, és a nagy élmény első napjának számunkra még rejtelmes ígéretével érkeztünk meg a belvárosba, a Rosszija Hotelbe, ahol fél hónapig lakásunk volt. Elárulom, alapos tanulmányokat folytattam az utazás előtt, hogy ismereteim a testvérmegyéről legalább olyan fokon álljanak, hogy arra nyugodtan felépíthessem majd mindazt, amit látok, hallok és feljegyzek. Hogy kikerekedjen belőle majd ez a riport is, és jó tájékoztatást adjon azoknak, akik ezután tesznek utat, hogy megismerkedjenek két és félezer kilométerre élő barátainkkal, vagy ha nem utaznak, akkor is, általam, gondolatban és képzeletben töltsenek azon a tájon néhány érdekes, tanulságos órát. Az. hogy a nevezetes békéscsabai Balassi Együttessel utaztam, sok szempontból előnyös volt számomra. Először is azért, mert a fél hónap alatt 10 fellépés, Penza négy kultúrpalotájában, a megyében pedig Kuznyeckben, Belinszkijben és Kolisleiben, kitűnő alkalom az ismerkedésre, beszélgetésre és barátkozásra. Ha a félMagyarországnyi, 43 ezer négyzetkilométer nagyságú Penza megyét magunk elé képzeljük, akkor Penza, a 373 ezer lakosú megyeszékhely a terület középpontjában helyezkedik el, Kuznyeck keletre, Belinszkij kissé délnyugatra, Kolislei pedig délre. Távolságúk Penzától 100—150 kilométer. Másodszor azért örültem ennek az útnak, mert ilyen hosszú ideig nemcsak a pillanatnyi impressziók, hanem annál sokkal több: az alaposabb megismerés se110