Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - KIÁLLÍTÁS - S. Nagy Katalin: Képzőművészeti kiállítások Gyulán, 1971

kiállítás S. NAGY KATALIN: KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSOK GYULÁN, 1971. Míg Budapesten több lapban jelent meg kritikusok kiállításokat hiányoló cikke, addig Gyulán, ebben a 25 ezer lélekszámú határmenti kis városban — Budapesttől csaknem 300 km-re egyszerre négy képzőművészeti kiállítást is végigszemlélhet a látogató. Míg a kétmilliós fővárosban nyári holtszezonról adnak hírt a kortárs festészetet, szobrászatot kiállítótermekben, múzeumokban mindhiába keresők, addig Gyulán jelenkori képzőművészetünk izgalmas négy féle keresztmetszete tárul fel. Reprezentatív körülmények között (abban a modern épületben, melyet kizárólag kiállítási csarnoknak használnak és amelyet bízvást elirigyelhetünk és odaképzelhetjük az Engels térre vagy a Duna-partra) a fő hangsúly Kohán Györgynek munkásságát bemutató grafikai anyagon van. Az 1968-as emlékkiállítás óta adóznak a művész emlékének a legcélszerűbb módon: minden évben műveinek egy részét mutatják meg a látogatóknak. Supka Magdolna, a Nemzeti Galéria művészettörténésze (a városnak nincs saját, főhivatású művészettörténésze!) ez évben, mely az Ajtósról Nürnbergbe származott ötvös fia, a nagy grafikus: Dürer ünneplésének jegyében zajlik, értő gonddal válogatta össze a múzeum munkatársaival együt a Kohán-hagyatékból a grafikai lejegyzéseket, vázlatokat, festmény-előképeket, melyek sokszor a művész szándéka ellenére sikeredtek műremekké. A festményein óriás felületekkel megküzdő és a soha nem elég nagy felület miatt keretekbe kényszerített feszengő, gyötrődő Kohán ezekben az emberléptékű művekben oldódott fel, monumentális dekorativitása itt megszelídül, nem dinamizmusa, indulatai vesznek el, csak egyszerűbben, természetesebben fogalmaz e kis remekekben. Amelyek egyébként mesterségbeli tudásának is szinte iskolapéldái. A klasszikus görögöt idéző, szépveretű munkáktól a kubizmus ihlette rajzokig a megfogalmazási és előadási mód széles skáláján érhetjük tetten a művészt, szinte az alkotás folyamatát is figyelve egyben. Didaktikai kiállításnak is beillenék e Kohán-anyag megmutatkozása: kezdő nézőkhöz is szól: íme így közelítsetek a műhöz! De ínyencségeivel kielégíti a raffinált tárlatlátogatót is. E kiállítás hátterében is ott áll: Koszta Róza festőművész, muzeológus, rendszeres és fáradhatatlan tárlatvezető, és mindenre elszánt népművelő, aki kihasználva a gyógyfürdő csáberejét a közönségre, a fürdő halljában, az üdülők szájába rágva szinte, hogy kénytelenek legyenek észrevenni, békésmegyei, de főleg helyi festők, rajztanárok műveiből állított össze egy kis bemutatót. Nincsenek ezres égők, nincs felvigyázó, az üvegeken is csillog itt-ott a fény, de az orvosi rendelők és pálmák szomszédságában kultúrát teremteni igyekvők hitéből, szorgalmából van a kiállítás: egy lépés a vizuális művészet megkedveltetéséért. A másik két akció a város kitekintését, látókör bővítő szándékát bizonyítja. Immár harmadik éve fogadja Gyula a Tóth Tibor festőművész vezetésével működő művésztelepet. A művésztelep tagsága részben Tóth Tibor tanítványaiból (az ún. „rákoshegyi mi kis társaságunkéból) áll, köztük képzőművészeti főiskolások, leendő rajztanárok, építész, művészettörténész, iparművész, főiskola nélkül is festő105