Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)
1971 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Ábrahám Béláné: A népművelés szakszókincsének használata a köznyelvben
műsor, kultúrverseny stb.), melyek szintén elősegítették a „kultúrház" kifejezés elterjedését, annál is inkább, mivel a „kultúr" előtagú szavak is a kultúrházhoz kötődtek. (A kultúrműsor a kultúrcsoport szereplésével a kultúrházban volt.) Ezek a kifejezések annyira megrögződtek a köznyelvben, hogy a magyarosítási törekvés ellenére (1960-tól) is csak a hivatalos írásbeliségben, beszédben használatos a magyar megfelelője (pl.: művelődési ház). Sok esetben a „kultúrház" elnevezést is egyszerűsítik az emberek, és csak lerövidítve „kultúrnak" nevezik az intézményt. Pl.: este az utcán összetalálkozó két fiatal így invitálja egymást: „gyere nézzük meg mi van a kultúrban?" A könyvtárakat különösen a falusi emberek még ma is „népkönyvtárnak" nevezik. Ezt segíti az a tény, hogy még ma is sok helyen kint van a „NÉPKÖNYVTAR" tábla, amely az 1950-es évekből maradt fent. A mozlüzem megfelelő magyar kifejezése a filmszínház. Ennek a szónak a használatával ritkán lehet találkozni. Állandó és általános a mozi szó használata, úgyannyira, hogy a vetített filmet is mozinak nevezik. Pl.: „Láttad azt a mozit, hogy Magános Miska?" A helyi moziüzemvezetőt mindenki csak „mozisnak" nevezi. Pl.: „Beszéltem a „mozissal" s mondta, hogy félreteszi a jegyet". A moziüzem dolgozóinak többségét a jegykezelő személyzet teszi ki. A jegykezelőt jegyszedő-nek nevezik — bár mindenki tudja, hogy a jegyet nem elszedi, hanem meghatározott helyen betépi, vagyis lekezeli. A napi beszédben a következőképpen használják: Nem lehet belógni a moziba, mert ott áll a jegyszedő az ajtóban. Mindinkább ismeretes, hogy az üzemekben, termelőszövetkezetekben megbízott közönségszervező dolgozik, aki az intézmények rendezvényeire a munkahelyen szervező munkát végez. A közönségszervezőt a munkatársai „kultúr felelősnek", „kultúrosnak" nevezik. Pl.: összeírta a „kultúrfelelős", hogy kik kérnek jegyet a szombati színházi előadásra. Ehhez hasonlóan a művelődési otthon jellegű intézmények igazgatóit gyakran, „kultúrigazgatónak" nevezik. Okát szintén abban lehet látni, hogy a művelődéssel kapcsolatos kifejezésekben ma még uralkodó a „kultúr" szó. Az intézmények egyik sajátos helyisége a klubszoba. A teljes "elnevezés még a fnűvelődési intézményben otthonosan mozgó fiatalok, idősek körében sem használatos. Egyszerűen csak „klubnak" nevezik. Pl.: menjünk be a „klubba" és nézzük a tv-t. Ugyancsak ezt a szót alkalmazzák a „klubfoglalkozás" helyett is, ami tartalmi vonatkozású megjelölést jelent. Ezáltal a „klub" szó tevékenységi formát is és a foglalkozás helyét is jelöli számukra. A megyei székhelyen vagy más városokban működő színházak gyakran látogatnak el községekbe tájelőadást tartani. Ezt a közönség színház-nak nevezi pl.: színházba megyünk estére. Pontosan meghatározva viszont a művelődési házba mennek a Békés megyei Jókai Színház táj előadására. A művelődési intézmények széleskörű tudományos ismeretterjesztő tevékenységet folytatnak, melynek gyakori formái: ismeretterjesztő előadás, ankét, előadássorozat, szabadegyetem, szabadakadémia, munkásakadémia, termelőszövetkezeti akadémia, ismeretterjesztő tanfolyamok, filmvetítés, kérdés—felelet estek, kerekasztal beszélgetések, kiállítások, szakkörök. A fenti formák bármelyikén résztvevők egymásközött „íií"-előadásnak nevezik, sok esetben a TIT jelentéstartalmának ismerete nélkül. A „tif'-előadás elterjedését és mindennemű ismeretterjesztő tevékenységre való alkalmazását az segítette elő. hogy a kezdet óta ez a legelterjedtebb forma, s nem utolsósorban a legkedveltebb is a közönség körében. A műkedvelő művészeti csoportok és körök részt vevői körében is megtalálhatók a köznapi elnevezések sajátos formái. Az énekkarba a közös éneklést kedvelő, és ehhez megfelelő zenei tehetséggel rendelkező emberek tömörülnek. Az énekkar funkciójának lényeges része az énekkari próba, melyet a karének szóval jelölnek. Pl.: megyek karénekre. A szín játszócsoport tagjai azok, akik vonzalmat éreznek a drámairodalom és a színpadi megjelenítés munkájának megismerése iránt. A színjátszócsoportot — főleg faluhelyen — kultúresoportnak nevezik még ma is. Mivel a kezdeti korszakban a kultúresoportok produkciójához szervesen hozzátartozott a színjátszás, így ezt <66