Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - SZEMLE

szabadulásig kisebb-nagyobb erővel, de állandóan megvolt — a munkásság jogos harca volt. És hogy ez egyértelműen kitűnik a kötetből, az az összeállítók érdeme, akik a helyenként csak utalásokat tartalmazó s az egykorú hivatalos álláspontot rögzítő dokumentumokat tartalmas értékelő jegyzetekkel egészítették ki, amelyekben további anyagot adnak közre. A kötetben a szerzők összesen 107 dokumentumot közölnek öt, egymástól csak íormailag élesen elválasztott fejezetben. (I. fejezet 1890—1918: 39 dokumentum; II. fejezet 1918—1919: 11 dokumentum; III. fejezet 1919—1929: 14 dokumentum; IV. fejezet 1929—1939; 29 dokumentum; V. fejezet 1939—1944: 12 dokumentum). Az egyes fejezetek terjedelme történelmi jelentőségükhöz mérten általában megfelelő. Talán egyedül a második fejezetnek a munkáshatalmat bemutató részét találtuk túlzottan vázlatosnak. Hasznos lett volna a proletárdiktatúra néhány intézkedésének bemutatása — a 48-as dokumentumon túlmenően. Szívesen olvastunk volna a Vörös Hadsereg harcaiban való részvételről is. Ezt a részt mindenképpen ,.élőbbé" kellett és lehetett volna tenni. Észrevehető nehézséget jelentett a szerzőknek az ötödik fejezet összeállítása. Míg az 1939 előtti korokból az anyag rendkívüli bősége volt jellemző, úgy itt a források hiánya szembetűnő. (A kötet bevezetőjében utalnak is a szerzők az ekkori iratanyag teljes elpusztulására.) Ezért kár, hogy éppen ennél a résznél nem alkalmazzák a korábban rendkívül ügyesen bedolgozott sajtóanyagot. Ezáltal ez a fejezet is színesebbé, változatosabbá válhatott volna. Ügy érezzük, hogy a kötet szerkezeti tagolása megfelelő. Elvi álláspont az, hogy a kötet egy helység munkásmozgalmáról kíván átfogó képet adni — természetesen kapcsolva az országos eseményekhez. A jobb áttekinthetőséget kívánták a szerzők elérni azáltal, hogy a dokumentumokat fejezetekbe csoportosították. De felmerül a kérdés — éppen mert helytörténeti kiadványról van szó — nem lehetett volna-e jelezni a csoportosításban a csabai munkásmozgalom belső fejlődésének egyes határait is. (Pl. a jelentős szakaszt lezáró és elindító 1925-ös esztendő, a helyi szakszervezetek tevékenységének felfüggesztése.) Legalább oly fontos ez Csabán, mint 1929 — az országos cezúra —, amely kétségtelenül óriási lökést adott az újjáéledő szakszervezeti mozgalomnak. Ha 1939-et nem vették volna határnak, talán nem lett volna annyira szembetűnő az 1939 utáni forráshiány. Mindenesetre a kötet így is a csabai munkásmozgalom történetének adatokban, szempontokban gazdag vázlata. Itt jegyezzük meg, hogy a következetes kronológiai közlési sorrendtől való eltéréssel nem minden esetben értünk egyet. Ahogy hasznosnak kell minősítenünk néhány dokumentum máshova helyezését (pl. 1., 67., 106.), úgy vitatkoznánk az első fejezetben levő kronológiai felcserélésekkel. A szerzők szándéka itt az Achim vezette agrárproletárok és az ipari munkásság szerveződésének elválasztása volt — tehát bizonyos tematikai csoportosítás. Ez némileg zavaró, bár kétségtelen, hogy így jobban áttekinthető a két osztály harca. Részint a közölt anyagból, részint a magyarázó-kiegészítő jegyzetekben tartalmilag ismertetett anyag egybevetéséből megállapíthatjuk, hogy a szerzők a rendelkezésre álló anyagban jól válogattak. A közölt 107 dokumentum között igen csekély azoknak a száma, amelyeket kihagyhatónak vélünk. (Nagyon szigorú mércével mérve: 23., 68., 90. vagy 91.). Ezek tartalmát a jegyzetben is elegendőnek tartottuk volna ismertetni. (Természetesen nem ítélhetünk arról, ami nincs a kötetben. De a jegyzetben közölt anyagból szívesen olvastunk volna néhány további dokumentumot.) Feltétlenül elismeréssel kell szólnunk a kötet nívós „segédleteiről". Gondolunk itt elsősorban a dokumentumokat követő jegyzetekre, amelyekben nemcsak értelmezik és kiegészítik („helyére teszik") a közölt iratot, hanem fontos utalásokat tesznek már megjelent publikációkra is. Itt találnak lehetőséget a helyi eseményeknek az országos eseményekhez való kapcsolására és a másutt közölt anyagra történő utalásokra. A közölt jegyzetanyag nagyon sikerültnek mondható, feltétlenül hozzásegíti az olvasót az anyag jobb megértéséhez és az összefüggések meglátásához. Hasonlóan elismeréssel kell szólnunk a gazdag és ügyesen összeállított tárgy-, illetve névmutatóról. A mutatózás részletes és teljes, a tárgymutató alkalmazása könnyen elsajátítható. Ügy érezzük ugyanakkor, hogy nem sikerült megtalálniok a szerzőknek a kö.588