Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - SZEMLE

folytatásaként — a Városi Tanács dísztermében került sor a Tudományos Emlékülés megrendezésére. Babák György, a békéscsabai Városi Tanács V. B. elnökhelyettese üdvözölte a vendégeket, majd Mód Aladár egyetemi tanár, az emlékülés elnöke ismertette a programot. Dr. Becsei József aspiráns, az MSZMP békéscsabai városi titkára „Békéscsaba gazdasági és társadalmi képe a XX. század elején" címmel tartott előadást. A XIX. század végére és a XX, század elejére jellemző Európa gyors átalakulása, és Magyarország további relatív elmaradása a fejlődésben. Természetesen az országon belül is jelentős eltérések voltak tájegységenként. Néhány jellemző adattal érzékelteti, hogy Csaba gyorsabban fejlődött, mint a többi település, s eltért azoktól nemzetiségi és vallási összetétel tekintetében is. Szembetűnő. hogy ekkor a község lakosságának 24,8%-a élt külterületen, ahol nagyobb volt a szlovákság aránya, mint a belterületeken. A legfontosabb társadalmi és gazdasági tényezők alapján Csabát a mezővárosok közé sorolhatjuk, hozzá kell azonban tenni, hogy éppen a tárgyalt korszakban indult meg a mezővárosi szerkezettől való elkanyarodása. Számottevően fejlődött a tőkés ipsr, s ha a munkaerőfelesleget teljesen felszívni nem is volt képes, 1890 és 1910 között komoly átrétegződés következett be Csaba társadalmi szerkezetében: 60%-ról 50°/o-ra csökkent a mezőgazdaságból élők aránya. A fő társadalmi ellentét Békéscsabán is a nagybirtok és a földnélküliek ellentéte. annak ellenére, hogy a 200 holdon felüli birtok a csabai határnak csak 28°/

0-át foglalta el. A várost ugyanis nagykiterjedésű latifundiumok vették körül. Ezután az egyes társadalmi rétegeket jellemezte: A gazdagparasztság a határ jelentős hányadát tartotta kezében, konzervativizmusa azonban fékezte a mezőgazdaság kapitalista átalakulását. Igaz a technika betört a gazdálkodásba, de a vetésszerkezet és az állattenyésztés alig változott. A középparasztság (1000— 1200 család) is a határnak mintegy 30%át tartotta kezében, s bár alapvető érdekei szembeállították a nagybirtokkal!, politikai arculata, Áchim fellépéséig mégis passzív volt. A szegényparasztság és a töredékföldes-parasztság a határ 9,28%-át tartotta kezében. Saját földjéből már alig tudta eltartani családját. Tulajdonosi és a proletár mivolta egyszerre hatott gondolkodására és politikai magatartására. Az agrárproletariátus (mintegy 4500 család) létbizonytalanságát fokozta az állandó munkaerő-túlkínálat, amely a földbirtokosok számára lehetővé tette a feudális eredetű szolgálmányokhoz való ragaszkodást és a munkabérek leszorítását. Az agrárproletariátus 1903—1906 közötti harcai azonban valamelyest javítottak e réteg gazdasági helyzetén. Befejezésül az ipar fejlődéséről szólt. E fejlődésre a könnyűipar, valamint az élelmiszer- és építőanyagipar túlsúlya nyomta rá bélyegét. Rendkívül alacsony volt az ipar koncentrációja. Az ipari munkásság helyzetét az országos átlaghoz képest alacsony munkabérek és a 12—14 órás munkaidő jellemezte. Dr. Orbán Sándor kandidátus az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa „A magyarországi agrárkérdés a XX. században és Achim L. András" címmel tartott előadást. Bevezetőben arról szólt, hogy milyen tragikus kihagyások vannak a magyar progresszió ívében. Ilyen tragikus kihagyás Áchim földosztó programjának folytatatlansága is. S ezzel a kihagyással például 1918—19 forradalmárai nemcsak a parasztokat, de önmagukat is megcsalták. Jól bizonyítja ezt az is. hogy míg az I. világháború után KeletEurópa más országaiban radikális földreformot hajtottak végre, nálunk az 1918—19-es mulasztás lehetővé tette, hogy a nagybirtok ismét talpraálljon és ő maga diktálja a földreformot. Több évtizedes kihagyás után csak az 1930-as években dolgozott ki ismét az MSZMP valamire való agrárprogramot. A probléma megértéséhez hozzásegít, ha egy kissé tágabb horizonton próbálunk tájékozódni: A múlt század végén és a XX. század elején az agrárprobléma megoldásának két modellje alakult ki az európai munkásmozgalomban: Tőlünk nyugatra — az ottani társadalmi fejlődésnek megfelelően — ebben az időben a parasztságnak már nem volt önálló politikai arculata, s így nem voltak parasztpártok, de maga a munkásmozgalom sem tartalmazott mondanivalót a paraszt számára. Maga Engels sem látta a fejlődés szükségszerű közbülső fázisát, s így alakult ki a II Internacionálé nagyüzemcentrikus szemlélete. Az oroszországi fejlődést vizsgálva .570