Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Palov József: Adatok a Békés megyei zöldségöntözések fejlődéstörténetéhez (1890-1944)

A zöldségöntözések fellendülése Gyula és Békéscsaba környékén Az első világháborút követő évtizedben a zöldségtermesztésre serkentően hatottak az akkori közgazdasági viszonyok, az élelmezési nehézségek, a táplálkozási ismeretek fejlődése, a zöldségfélék jó elhelyezési lehetőségei, a viharsarki „munkaerő-felesleg". Gyula és Békéscsaba térségében ekkor valóságos zöldségöntözési kultúra bontakozott ki, amiben — termesztési hagyományokon kívül — jelentős szerepe volt az Alsó-Fehérkörösi Armentesítő Társulatnak és akkori főmérnökének, Kienitz Vilmosnak. E térség zöldségöntözéseinek továbbfejlődése szempontjából fontos intézkedésekkel találkozunk 1931-ben. A társulat ebben az évben rendezte — az 1919 óta rendezetlen — nyári vízszolgáltatás kérdéseit a román vízügyi szervekkel. A megállapodás létrejötte után a társulat elhatározta, hogy a „fokozódó igények kielégítése céljából vízszolgáltatásra szolgáló berendezéseit tökéletesíteni kell és belvízcsatornáinak egy részét vízszolgáltatásra is alkalmassá kell tennie" (46). E határozat alapján 1932-ben 13 km-rel hosszabbították meg a Gyulai Főlecsapoló Csatornát, „mert a csatorna kis és apró birtok közt vezet, ahol a nálunk kedvelt bolgár rendszerű öntözésnek fejlődésére lesz kihatással" (47). A belvízcsatornáknak az öntözésekbe való bekapcsolása azt jelentette, hogy azok a nyár során öntözővizet szállítottak, egyéb időszakokban pedig belvizet. Az öntözők szempontjából ez a megoldás azért volt hátrányos, mert belvízcsatornákból gyakran több méter mélységből kellett a vizet felemelniök. A társulat szempontjából is hátrányos volt, mert a csatornák rongálódásával és feliszaposodásával járt. E hátrányok megszüntetését, egyúttal a kisöntözések fejlesztését és koncentrálását szolgálta volna Kienitz egyik 1935. évi javaslata (48), amely szerint a vizet nagy teljesítményű szivattyúkkal csak egyszer kellene kiemelni a folyóból, és azt továbbvezetni a terep legmagasabb vonulatain építendő főcsatornákba. így az öntözők gravitációs úton jutottak volna vízhez birtokuk közvetlen határán, és megtakarították volna az egyéni vízkiemelések költségeit. Az elgondolás nem valósult meg, mert ehhez tagosításra, új út- és vízelvezető-hálózatra is szükség lett volna. Ehhez pedig a társulat és az öntözők anyagi ereje, valamint jogi lehetőségei nem voltak elegendők. A csatornahálózatot tehét az eredeti elgondolások alapján bővítette a társulat. A munkálatok eredményeként — az Élővízcsatornát és a Gerlai holtágat is beleértve — 1935-ben 103 km (49), 1936-ban 105,3 km hosszúságú csatornahálózatban szolgáltatott öntözővizet a társulat Gyula és Békéscsaba térségében (50). Ily módon lehetővé vált az Elővízcsatornától és a Gerlai holtágtól távolabbi területek öntözése is. A gyulai és a békéscsabai öntözések támogatása céljából az állam 1936-ban 100 ezer pengő összegű köcsönt utalt ki a társulatnak. A kölcsönből az uradalmak közvetlenül részesültek, a kisöntözések csak közvetve. A szétosztási módot a társulat azzal indokolta, hogy „az egész kölcsönműveletnek a célja részben a munkanélküliség enyhítése volt. Hogy azonban (a társulat) ezen érdekelteken is segítsen, az öntözések fejlesztésére felvett összegből több motor és szivattyú vételére, illetve elkészítésére adott az igazgatófőmérnöknek felhatalmazást" (51). A kölcsönből 1936-ban a társulat több szivattyút vásárolt, illetőleg állított elő házi műhelyében, és azokat mérsékelt használati díjért kertészeknek kölcsönözte ki (52). Az akció sikerét bizonyítja, hogy a társulat 1936-ban 178 esetben (53), 1939-ben 220 esetben adott kölcsön szivattyúkat (54), 1944-ben pedig 36 motort kölcsönzött ki (55). Azzal a meggondolással, hogy „sok olyan gazda van, ki szívesen rendezkedne be öntözésre, de nincs annyi tőkéje, hogy az ablakrkat be tudná szerezni" (56), a társulat 1937-ben 300 melegágyi ablakot készített el. és azokat részletfizetésre, vagy mérsékelt használati díj ellenében szétosztotta a kertészek között. Ez az intézkedés is sikeresnek bizonyult, mert még 1943-ban is újabb 233 ablakot osztott szét a társulat (57). Az akció nyomán 1937-től Gyula környékén erőteljesen kibontakozott a melegágyi zöldséghaj tatás (58). .581