Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Banner János: A békési fafaragásról és a temetőkről

ezekkel a rejtélyes betűkkel kezdődött: ABFRA. Aztán jött a név, a szükséges évszámok s a sokszor egészen sablonossá lett egyéb mondanivaló. Vagy csak valami faragás. Ez az öt betű a helybeli kálvinista epigraphia régi szabályai szerint ezt jelenti: „A boldog feltámadás reménye alatt". Itt minden sírba tett ember egyénileg hisz a feltámadásban..." „Másképpen néznek ki most a temetők, mint amikor békési diák koromban oda jártam." „A jeltelenné vált sírok többet mondanak, mint a mindig vagy legtöbbször hazug pompa." „A református temető képe sokkal jobban megváltozott amióta ismerem. Nem előnyére. Igaz, hogy több ezer embert temettek el azóta, mikor én, háromnegyed évszázada, először mentem a Koritsánszky nagytata — Békés első gyógyszerésze — sírjához", amelyet egyik rég felszántott parcella sarkán, nemcsak korabeli ízlésű sírkövei, de a fává lett borostyán is műemlékké, „predestinálnak". (Szabad ezt a szót használni, hiszen kálvinista temetőben vagyunk.) „A bejárattól balra eső nagy parcella a kriptasoron belőli ,űrű akácossal — valóságos erdővel — volt beültetve, s a fák közt sorakoztak a szebbnél szebb fejfák, a békési paraszt faragásnak megannyi remekei: és ez így volt végig, az egész út mellett." Valóságos sírkert! „A sűrű akácos mutatta legjobban, hogy ebben a részben már csak akkor temetkeznek, ha a később elhalt házastárs az urával vagy feleségével egy sírban óhajt nyugodni." „Ma már nincs olyan rész a temetőben, amelyikben sírok százai ne sorakoznának egymás mellett. Egyes részeken ennek ugyan semmi nyoma nincs, mert régen felszántották a sírokat. Csak egy-egy magányos sírkő vagy bekerített családi sírhely dacol a múlandósággal, addig-ameddig." Ott, ahol szépen zöldelő lucerna borítja az egykori sírokat, nem is szembántó ez. De nem is volna kinek bántsa a szemét. Nincs ezen a részen egyetlen olyan ember sem eltemetve, akire ma, akár csak a legöregebb ember is emlékeznék." „ ... amikor a két békési temetőben pihenő rokonságot akarom felkeresni, legalább gondolatban, s egyikről-másikról emlékezve, természetadta vadvirág csokrot teszek le a sírjára..." „menjen az első csokor annak a művészlelkű embernek sírjára, aki nem Békésen, hanem Békéscsabán kezdte meg olyan idő előtt az örök nyugodalmat... az ottani református temetőben." „Kánya István rajztanárnak és festőművésznek szentelem ezt a pár sort, aki bíztatásomra egy vakációjának két hónapját áldozta arra, hogy valamennyi békési református temetőben összegyűjtse — legalább rajzban — az akkor már alaposan meggyérült fejfák művészi formáit, faragott díszítéseit, hogy aztán közösen feldolgozva, mentsük meg azt a gazdag néprajzi kincset, amely bizonyította volna, hogy az ún. nem fafaragó vidéken, akárcsak az egészen hasonló településű Szentesen, ki tudott fejlődni a művészi faragás. Ott egészen sajátos kopjafákkal." (De a velejáró kivivőfák a békési református temetőkben sem hiányoztak.) „A sok fáradsággal gyűjtött, rendkívül gazdag anyagot elpusztította a háború sok mmdent céltalanul tönkretevő fináléja, a még megmaradt fejfákat pedig a felszabadulás utáni első tél." „Legyen megörökítve legalább a munka emléke, azéval együtt, aki lelkesedéssel végezte, és azoké, ekik ma már mindenkitől elfelejtve végezték a magúit idején ezt a szép munkát, a fazekasságon túlmenően, úgy szólván egyetlen megnyilvánulását a békési nép művészetének". Bizonyítsa a bemutatott anyag — halvány árnyéka az ízléses szép fejfáknak — hogy valaha volt ilyen is. Egyes családoknál esetleg megmaradt fényképek összegyűjtésével még az elpusztult fejfákról is többet tudhatnánk. Megérdemelné a fáradságot. .552