Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Syposs Zoltán: Tersztyánszky Ödön emlékezete (1890-1929)

ütniök a kardvívás ostromlott várán" — írta a Sporthírlap. A Nemzeti Sport pedig: „A magyar kardvívók eddig mint verhetetlenek éltek a köztudatban, s most, különösen az első pillanatban kiábrándítólag hat ez a vereség." A Pesti Hírlap is úgy ír Szarvasról, ahol „a nagy alföldi város közönsége szeretettel fogadta a vendégeket, ... és zsúfolásig megtöltötte az Árpád Szálló dísztermét", mintha kardvívásunk Mohácsa következett volna be. „Sokan a magyar vívósport alkonyát vélik látni a szarvasi kudarcban" — foglalja össze a lapok riadt véleményét a Szarvasi Közlöny, egyúttal — mintegy „nincs azért okunk a csüggedésre!" felkiáltással — az olasz vívók kapitányának, Carlo Anselminek udvarias, valójában azonban az erőviszonyokat jól felmérő szakember őszinteségére valló véleményét is közli: „Ahogy olyan mezőny indulhat, mint ezen a versenyen, attól a nemzettől nem hódíthatjuk el a kard hegemóniáját." Igaza lett... Egy év múlva, 1935-ben, a vágyott visszavágóra nem jelentek meg az olaszok. Szokatlan módon, utolsó pillanatban mondták le a versenyt, csak az ezüstkoszorút küldték vissza Szarvasra, gyenge mentegetőzéssel. Az ezüstkoszorú harmadik levelére így vésték rá ismét a két évvel ezelőtti győztes, Rajcsán.vi László nevét. És nem jöttek vissza az olaszok 1936-ban sem. ..Az olasz próba mozgósítás miatt utolsó órában lemondtak vívóik..., ennek korrigálására adta meg a Vívó Szövetség a szarvasi emlékversenynek az olimpiai válogató jelleget, amelyen a teljes válogatott keretbeli versenyzőink indulása kötelező" — adta hírül a Szarvasi Hírlap, majd a verseny napján, hosszú cikkben méltatva Tersztyánszky Ödön emlékét, így folytatja: „Ma már Szarvas társadalmának szemében sokkal több ez a verseny, mint egy grandiózus sportesemény, mert midőn a városfejlesztési gondolat, a fürdőváros eszméje megvalósul, az idegenforgalmi propagandánk ilyen hatalmas eszköze nem lehet közömbös senki előtt, ki Szarvas fejlődését kívánja... De nem közömbös ez a sporttalálkozó a Vívó Szövetség előtt sem, hiszen évek óta ez a legszebb megrendezett vívóverseny, amelyen minden számottevő vívónk induL A Tersztyánszky-vándorkoszorú megnyerése ma már a legnagyobb vívótrófea ..." A versenyen — igen erős magyar mezőnyben — Kabos Endre szerezte meg az első helyet, és ez a győzelme már felcsillantotta a jogos reményt a berlini olimpiai aranyéremre. Utána már egyre zavarosabb idők jártak, tragikus sodrásukban feledésbe merültek a szarvasi Tersztyánszky-emlékversenyek ... Tersztyánszky Ödön nevét — születését és halálát örökítve — a csákvári ház márványtáblája és a kataszrófa színhelyén egy roskadozó kis emlékoszloppal a Tersztyánszky út őrzi. Ami a kettő között történt, amiért számunkra különösen jelentős, azt pedig a magyar sport aranykönyve és a Testnevelési Főiskola olimpiai márványtáblájára vésett aranybetűk. Hírlik, felmerült a gondolat, hogy 1972-ben, Szarvas város 250 éves jubileuma alkalmából tervezett, ünnepségsorozat sporteseményei közé iktatandó kardvívóversenyt tragikus sorsú olimpiai bajnokunkra emlékezéssel rendeznék. Ez méltó lenne Szarvas hagyományaihoz, méltó lenne a halott bajnokhoz! .548