Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István. Az évváltozás nem helyzetváltozás

Bomlás az ellentáborban Ilyen sokféle ellenünk szervezkedővel szemben indultunk neki a nem sok reménnyel kecsegtető 1922. évnek. Legfőbb törekvésünk: megszerezni minden munkaalkalmat létfenntartásunk biztosítására ér, harci táborunk erősítésére. Kis könnyebbséget jelentett részünkre, hogy az ellenünk irányuló tömörülések főbb és veszélyesebb csoportjai között is ellentétek alakultak. Az új főpap megjelenése után hamar megkezdődött a kubikosok és reformátusok ellentéte, bár Endrődön csak a háború után jelent meg néhány erdélyi, felvidéki református család. A nagy- és kisebb gazdák, az értelmiségiek között is alakultak az ellentétek. A gazda Kovácsokból még külön kialakult egy tekintélyes csoport Finta főjegyző, Kalmár Bálint bankigazgató és az új főpap ellen. Kovácsék mint virilisták a községháznál, a banknál is uralkodni akartak. A főpap is dirigálni akart. Kalmár Bálint, a bank vezetője, mint hivő katolikus, a pap erős híve lett. Finta főjegyzőt, mint reformátust, a főszolgabíróság támogatta és azok a parasztok, akik nem szerették a gőgös Kovácsékat, de a törtető főpap uralkodni akarását is gyanús szemmel nézték. E több csoportra osztó ellentétet kellett ügyesen kihasználnunk. A Kovács-testvérek között volt egy nő is, aki nem a családhoz illő gazdagparaszthoz ment férjhez, hanem egy kertészeti szakiskolát végzett, igen jómodorú fiatalemberhez, Tóth Mátyáshoz. Ebből a házasságból származott dr. Tóth Mátyás főhadnagy, aki Endrődön 1918-ban az őszirózsás forradalom idején a nemzetőrség parancsnoka volt, amíg el nem távolítottuk. Azután Szegedre ment és tagja lett a Horthy-féle fehértiszti különítménynek, később testőrségének. Kovácsék és híveik már a múlt évben akarták Finta főjegyző helyett megválasztani az ifjú Tóth Mátyást. Mivel a kisebb gazdák nagy többségét nem tudták megnyerni, úgy gondolták, meg kell szervezni az agrárproletárokat. De a köztünk történtek után úgy vélték jobbnak, ha nőtestvérükre bízzák a velem való beszélgetést. így történt, hogy Tóth János, ifjú Tóth Mátyás nagybátyja és a község kertésze, akivel igen jó barátságban voltam, vasárnap délelőtt megkért, menjek el vele a sógornőjéhez, szeretne velem beszélni. Megszoktam már, hogy nemcsak az agrárproletárok érdeklődnek nálam különböző dolgokról, hanem jobb helyzetben levők is. Álltam rendelkezésükre, hiszen minden panaszból, kívánságból megtudtam valamit, ami ismereteimet gyarapította. Tóthné a vártnál szívesebben fogadott, ami kissé meg is lepett: — Üljön le, öcsém. János sógorom sokat beszélt már magáról. Elmondta azt is r nemcsak a munkások, hanem a kisgazdák is hallgatnak magára és tisztelik is. Remélem, ezt nem tagadja? — Nem. Nekem is, mint mindenkinek, vannak barátaim, jó ismerőseim, de vannak olyanok is, akik nem szívesen látnak. Dehát emberek vagyunk. És én megértem az embereket és ... — Na, itt álljunk meg — mosolygott Tóthné. — Éppen erre a maga megértésére gondoltam, amikor említettem János sógornak, hogy szeretnék magával beszélni, ha hajlandó meghallgatni. — Különben el sem jöttem volna. Tóthné elmondta, amit már említettem. Azután az anyai szívről, gyerekei szeretetéről, beszélve tért rá igazi mondanivalójára: — Ezért szeretném, ha segítene nekem abban, hogy Mátyás fiam, akinek már nehéz a katonaélet, ehelyett a ki tudja honnan idekerült Finta főjegyző helyett idejönne. Ez k

;ssé meglepett. Nyilván észre is vette, sietett magyarázni: — Ne lepődjön meg. Ha nem volnék benne biztos, hogy ha maga akarja, akkor az úgy lesz, nem is kérném segítségét... — De Tóthné asszony, hogy ki lesz a főjegyző, az a megyétől és a járástól is függ. — De a község akarata is kell hozzá. És itt volna döntő az, ha maga és azok, akik magát követik, azt mondanák: Finta helyett Tóth Mátyás kell! Akkor a minisztérium^ is biztosan mehetünk. .522