Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - KIÁLLÍTÁS - Búza Barna: Bíró György emlékkiálításának megnyitója

kezeti olyan robbanékonyan, hogy tanult mesterségét — a férfi fodrászatot — elhagyva végleg eldöntötte, hogy festőművész lesz. Az alkotómunka első megnyilvánulásait egy szerény kis kockás füzet őrzi, — akkori témáival — kompozícióival és tájképeivel. Azok a kezdeti műalkotások melyek gazdag kivirágzását e kiállítás bizonyítja. Tanulmányait Budapesten, Aba-Novák Vilmos szabadiskolájában végezte. Bár a mester tehetségét és felkészültségét tisztelte, — tőle sokat tanult —, mégsem került mestere hatása alá.. Azért példaképei voltak azok a nagy magyar mesterek, akikkel lelki és szellemi rokonságot érzett: Rudnay Gyula, Tornyai János és Koszta József. Bíró György ereiben az igazi alföldi festő vére folyt, — soha nem lett hűtlen az Alföld szépségeihez és a végtelen nyugalomhoz, ami az ő személyiségét is jellemezte. Vonzotta a külföld — a művészet világnagyságainak termése, de maradása nem volt, — hazavágyott és itthon alkotott tovább. Bíró György anak a generációnak volt a tagja, akinek élete megpróbáltatásokkal telített volt, azok közül való volt, akiknek már az első világháború megkeserítette fiatal életét. A gyermekkor szépségeit, sokszor egy életre szóló benyomásait kevés ide g élvezhette. Az 1914-ben kirobbant háború következményei folytán fiatalon behívták katonának és az olasz fronton átélt borzalmak emlékeivel került vissza, ami egész további életére és egészségére károsan hatott. Sok alkotói gondolattal telített, meghitt beszélgetést folytattunk együtt, amikor vallott magáról, elképzeléseiről és alkotói szándékától is. Beszélgetéseiben megnyilvánuló, bölcsességgel telített ízes humora nem egyszer fakasztott derűt társai között. Egészsége romlásakor hazavágyott, a szülőföld vonzása reményt és biztonságérzetet adott neki. Kegyeletes emlékét, 1962. november 2-a óta őrizzük... Bíró Györgyről elmondhatjuk, hogy teljes mértékben humanista volt. Az életben elszenvedett bántalmak és nehézségek dacára idealista gondolatokat formált. Nem értette meg az emberiség egy részének, ember- és társadalomellenes, hatalomvágyó, békétlen magatartását. Munkássága tiszta forrásból táplálkozó, természetelvű, költészettel gazdagon telített művészet. Munkáiban a magyar föld szépségei, akácossal körülvett kis tanyái, szántóföldek és legelők, szikes mezők, elárvult gémeskút, vagy tavaszi hóolvadás, mind-mind a magyar föld szerelmesének vallomásai. Csodálatos változatossággal tolmácsolja a Gyula tájegységébe tartozó Alföld varázsát, a végtelen látóhatárt, a Körös partját, vagy ha kritikai szándéka úgy kívánta, — saját szavait idézve — megfestette a nagy semmit is. ; Az akvarellfestés nagyszerű fortélyait ismerve, az égnek és földnek olyan kietlen és drámai ábrázolására volt képes, hogy a kiaszott legelő és színtelen szürke ég és a végtelenbe nyúló távlat és kilátástalanság — műve

;ben — társadalombírálatként is érzékelhető volt. Gondolatait az életről, vagy bírálatát a társadalomról sokszor úgy mondja el, hogy azon emberi alak nem is szerepel. Különösnek látszik, hogy bár jól rajzolt, mégis többnyire mellőzte az emberi alakkal való kifejezési formát, azontúl tájképeiben zseniális egyszerűséggel vezet el bennünket abba a világba, ahol otthon volt. ami képzeletét és életét jelentette. Nagyon érzékenyen reagált minden erőszakosságra, vagy durvaságra, ami Öt érintette. Emlékszem egyszer Sarkadon is témát keresett. Kiment a falu szélére a régi téglagyár mellé, ahol a cigánysor — festőien hányaveti kis házaival — érdekes témának ígérkezett. A feladat egy jó Bíró képet ígért Meg is festette és már hazatérni készült, mikor a katonai járőr, — ahogy ö mondta — „tettenérte". Kémkedésért be akarták kísérni és csak hosszas magyarázkodás után, — meg talán a katonák kényelemszeretetéből is — nem akarván maguknak adminisztratív külön munkát okozni — a kép leradírozása után elengedték a festőt. Az ilyen események nagyon lehangolták, — kedvét vették és napokig hatása alatt volt a történteknek. De elég ritkán megtörtént ennek ellenkezője is. 1943-ban meghívtam Nagybányára egy hétre. Hallatlanul élvezte az ott feltáruló szépségeket. Az Alföldhöz szokott festő látásmódja hamar áthangolódott a csillogó kék égre, az ezer színben pompázó hegyoldalakra és a felejthetetlen Bódi tó kékes árnyalatú, hatalmas fenyőire. Ott egynéhány remekbe készült vízfestménnyel gazdagította műveinek sorát. Az ilyen alkotói kitérés végül mégis az alföldi festői alapállását erősítette. 8 505