Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - KIÁLLÍTÁS - Farkas József: "Áchim L. András és az agrárszocilaista mozgalom" c. kiállítás a Munkácsy Mihály Múzeumban, Békéscsabán

egy tragikomikus groteszk drámához. Végülis ez a komponalási mód és szereposztás tette annyira élővé a viszonylag kevés fellelhető anyag birtokában megrendezett kiállítást. Vulgárisan szétválasztva a problémát: A kiállításon végigvonuló groteszk elem az úri Magyarország bemutatása és a tragédia pedig az Achim életút dokumentálása. Valójában a tragikus és a groteszk elem végig ötvöződik egymással a kiállítás során. Az úri Magyarország jól elhelyezett figurái: Ferenc József, Bánffy, Tisza István komikus hatást keltenek, mellettük Szántó Kovács János, Várkonyi István, Áchim L. András más szereposztást kap. A fenti képekkel együtt sorakoznak a földmunkás- és szegényparaszt-mozgalmak hősi küzdelmét bemutató dokumentumok és ezek véres elfojtását szemléltető képek: vasravert földmunkások, csendőrsortűz stb. A groteszk hatást kiemelik a szellemes, tőmondatom feliratok (megjegyzések) is. S amikor a látogató már szinte a dualizmus időszakában érzi magát, majdnem beleütközik egy terebélyes, búslombú családfába, mellette idillikus családi képek, mindebben az a komikus, hogy ez a „parasztkirály" családfája, akinek a szemközti falon már kibontakozik a tragédiája. Az Áchim perétől hangos zsurnalisztikában, ellenségeinek bemutatásában, a korabeli sajtó meggyilkolását illusztráló képeiben is rendkívül erőteljes a groteszk hatas. A kiállítás fenti előadásmódjában, úgy tűnik, törés áll be, amikor a cselekményben Áchim mozgalma és pártja bontakozik ki. Ez azonban csak látszat, e részben sincs törés. A központi helyen elhelyezkedő impozáns Áchim-portré (mellkép. Veres Gusztáv festménye) már-már valami előkelő grófot sejtetne a látogató számára, ha előzőleg nem látott volna fotókat, amelyek Áchim L. Andrást egyszerű paraszti ruhában ábrázolják hívei között és nem következne közvetlenül a kép után egy saját kezűleg írt védőbeszéde, a Paraszt Üjságban írott cikkei. E részben Áchim L. András életútjának természetes groteszksége jelenik meg a jó rendezés kapcsán. E téma még erőteljesebben jelentkezik amikor Veres Gusztáv életnagyságban megfestett Áchim L. Andrása után a tablón a Zsilinszky-fiúk láthatók. Talán ennyi elég is ahhoz, hogy egy jól rendezett, feltétlenül újszerű, ötletes kiállításról a látogató első benyomásait leírja, hiszen szólni kell a kiállítás szakmai oldaláról is. A kiállítás rendezője, G. Vass István nem elégedett meg azzal, hogy a rendelkezésére álló anyagot időrend szerint csoportosítsa. A kiállítás elárulja rendezőjének a korszakban való jártasságát, az agrárszocialista mozgalmak terén széles ismereteit. Viszonylag kevés dokumentumból is elénk tárul a korabeli Magyarország képe, központi helyre téve az agrármozgalmat. A történelmi háttér bemutatása a kiállítás egyik jól sikerült része még akkor is, ha ez helyenként kiegészítésre szorul. Széles áttekintést ad az agrárszocialista mozgalmak útjáról terebélyesedéséről, teljesen céltudatosan,-talán ez a kiállítás legértékesebb része- hiszen Achim L. András pártja és mozgalma nem történelmi előzmények nélküli. A tablók történelmi hűséggel szemléltetik az agrárszocialista mozgalom útját az MSZDP-től a Várkonyi vezette mozgalmon, Mezőfi Vilmos pártján, a csabai Népegyleten keresztül Áchim L. András pártjáig. Szemléletes ábra mutatja be az agrárszocialista mozgalmak családfáját, s itt azt sem róhatjuk fel hibául, hogy ezen kisebb pontatlanság is előfordul. A századforduló földmunkás- és szegényparasztmozgalmainak teljes bemutatása azért is érdeme a kiállításnak, mert ezzel egyben elkerüli az egyoldalú heroizálás veszélyét is. Amellett, hogy a kiállítás elsősorban Áchim L. András emlékének adózik és éppen szülővárosában, Békéscsabán, feltétlenül korrekt és mentes minden felesleges hivalkodástól. Elsősorban a dokumentumokkal beszéltet, bór helyenként több magyarázó szöveg is kívánatos lett volna. A kiállítás zömmel írásos dokumentumokat, korabeli sajtótermékeket, fotókópiákat, fényképeket használt fel. Az eredeti írásos dokumentumok közül a leggazdagabb a sajtó. Eredetiben látjuk a Földmívelő 1397-es és 190R-os számait, Mezőfi lapját, a Szabad Szót, a Paraszt Újság számait Áchim írásaival. A mozgalom lapjai mellett szerepel egy sor polgári lap is az Áchimról szóló írásaival, többek között a Nagyváradi Napló. A sajtó mellett találunk Választási beszédet (Várkcnyiét) röplapokat és más nyomtatott anyagokat. Emeli a kiállítás értékét néhány Áchim Andráshoz írott levél, köztük egy Justh Gyulától kapott baráti .496