Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Szabó Ferenc: Korai aratósztrájkok Békés megyében 1853-ban

az ösztönös sztrájkot kirobbantsák, egymástól függetlenül, az akkor még önálló község — ma Orosházához tartozó — Szentetornya határában, majd azt követően Nagyszénáson. (Érdemes megjegyeznünk, hogy az 1872-es sztrájk ugyancsak Nagyszénáson, az 1853-assal azonos uradalomban kezdődött!) A sztrájk lefolyásáról fennmaradt adatok Az 1853. évi bérharcokról fennmaradt források alkalmasak arra, hogy segítségükkel összefüggő képet rajzoljunk föl, bár több vonatkozásban (a megmozdulások utáni megtorlás, a sztrájk vezetői stb.) az adatok hiányát is tudomásul kell vennünk. A sztrájkokról, munkamegtagadásokról szóló legelső jelentés, ill. híradás 1853. július 6-áról, Keblovszky Lajos orosházi járásbírótól (abban az időben Orosháza és környéke is a csabai járáshoz tartozott, a járásbíróság viszont Orosházán működött) származik. A bíró Bonyhády Gyula megyefőnökhöz és Polner Lajos főszolgabíróhoz egyaránt izgatott hangú jelentést tett: „Naponkint, sőt lehet mondani, óránkint szaporodnak a panaszok, hogy az úgy nevezett átaljások vagy betyárok — részes takarók, sőt esztendős cselédek is gazdáikat ok, sőt ürügy nélkül is elhagyogatják, noha egy ember két lótól a napszám 6 forint 30 krajcárig, gyalog napszám 3 forintig, a részes takarás 8-ad s 7-dig is felment, s az esetek olly gyakoriak, hogy azokat mind a járásbíróság a törvény által elbírt formaságok közt polgári perúton elintézni képtelen." Jogászember módjára azt bizonygatta ezután Keblovszky, hogy a munkamegtagadási esetek rendészeti ügyet jelentenek, nem pedig polgári peres útra tartozó szerződésszegést, ezért erélyes, megyei szintű intézkedésekre van szükség.

1

3 A megyei főnök július 12-én ennek megfelelő általános utasítást adott ki a csabai főszolgabírónak.

1

4 A munkamegtagadás arányait eltúlzó július 6-i jelentést a következő napon Keblovszky újabb híradása követte. Ebből már néhány konkrét esetet is megtudhatunk: 1853. július 5-én Baumgarten szentetornyai birtokost 36 részesaratója otthagyta s július 6-án újabb 14 aratója állt le a munkával.

1

5 E hírek ösztökölték arra Polner főszolgabírót, hogy — a megyei főnök állásfoglalását be sem várva — július 7-én, az uradalmak védelmében, szigorú intézkedéseket tegyen. Mindenekelőtt az orosházi elöljárókat rótta meg, hogy nem voltak elég éberek, s megparancsolta: Minden olyan munkást, aki a gazdáját „igaz ok" (törvényesen elfogadható indok) és az elöljáróság tudta nélkül elhagyja, 24 órára börtönbe kell zárni és legalább 5 pengőforintra meg kell büntetni. A szökevény cselédet befogadó gazdát — ha tudva tette — ugyancsak legalább 5 pengőforintra büntessék, aki pedig munkást csábít magához, még nagyobb összegre büntessék s zárják börtönbe.

1

B Az orosházi elöljárók válasza szerint „némelly gyengébbek vagy a nehezebb munkától hamar elrémülök ..." hagyták abba az aratást, de ez nem sokszor történt meg. „A szökevényeket távolabbi helyekrül is hadnagyaink által előhajtattuk mind, akik csak illyes elhagyásokat nékünk bejelentették és az előhajtottakat intve, dorgálva gazdáikhoz való vissza menetelre reá bírtuk és szükség esetén bezárással fenyegetve, sőtt egy vagy kettőt bé is záratván a szegődségi kötelesség tellyesítésére kénszerítettük" — írták.

1

7 <479