Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Tábori György: Tótkomlós állattartása

TÁBORI GYÖRGY: TÓTKOMLÓS ÁLLATTARTÁSA Tótkomló» nagyközség újjátelcpitéfle 225. évfordulójára Békés megye területe a török hódoltság után majdnem teljesen lakatlan volt. Benépesítésére magyar, szlovák, román és német telepeseket hoztak. Ilyen, szlovákok által betelepített község Tótkomlós is. Komlós neve mint pusztáé egy 1451. évi oklevélben már megtalálható. Az 1564. évben 20 kapu után fizetett adót. Komlóst is hamarosan, de legkésőbb az 1596. évben elérte a törökök által okozott végpusztulás, mint annyi más Békés megyei községet. 1648-ban csak mint pusztát emlegetik okleveleink. A török kiűzése után Komlós lakatlan pusztájának benépesítésére is sor került. A szentandrási uradalomba, melynek a komlósi puszta is része volt, tulajdonosa Rudnyánszky József 1740-ben, hogy az újonnan szerzett területen olcsó munkaerőhöz jusson, az északi vármegyékből szlovák evangélikus jobbágyokat telepített. De azok a már ott élő római katolikus jobbágyokkal nem egyeztek, állandó volt közöttük a torzsalkodás. Végül a földesúr belátta az új telepesek rossz helyzetét és 1" 46-ban áttelepítette őket a komlósi pusztára. A telepítés évétől a puszta neve Tótkomlós. Az új telepesek szerződéses viszonyban voltak földesurukkal. Szolgáltatásaikat főleg pénzben és csak kicsi mértékben terményben rótták le. A török pusztítás határozta meg a tótkomlósiak foglalkozását. A falu határa akárcsak más törökdúlta vidéken, itt is elhanyagolt, nagyobbarányú gabonatermesztésre alkalmatlan volt. Különben is a rossz utakon terményeiket nehezen tudták volna piacra vinni. De a falut körülvevő legelők és vizenyős rétek kedveztek az állattartásnak. A megtelepült szlovákság gazdálkodása tipikus alföldi jellegű. A hangsúly az állattenyésztésen volt. Ezt elősegítette és lehetővé tette az elvadult községhatár: a legelők és vizenyős rétek. Főleg heverő ökör, ló és juhtenyésztéssel foglalkoztak, félszilaj módra, mert azokat könnyen el tudták hajtani Hódmezővásárhely, Gyula és Arad nagyforgalmú állatvásáraira. Az állattenyésztést tehát a korabeli piacviszonyok is serkentették. Ezért érthető, hogy a falu körül legelőt hagytak, és csak azon túl törték fel az elvadult földet gabona alá. Egyedül a szőlőnek hasítottak ki nagyobb területet a határból. Valóban, a község határa igen kicsi volt, nagy számú állataiknak azon nem tudtak elég legelőt biztosítani. Azért kényszerültek bérbevenni a környező, de egy napi járóföldnyi távolságon túl nem eső kincstári és más községek tulajdonában levő pusz<456