Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Nagy György: A Körösök szabályozásának története

a jobb parton, a bal parton pedig Gyires községig. A folyó, mivel laza talajban halad, középvízi szabályozásra is szorul. Eddig összesen 29 km hosszban készült partvédőmű és szabályozási mű. Vízhasznosítási célból előbb Köröstarjánnál, majd Körösnagyharsánynál fenékgát épült a folyóban, melynek révén a Felfogó-csatornát, ill. a biharugrai halastavakat látják el használati vízzel. A békésszentandrási duzzasztómű megépültével, 1942 óta, a SebesKörös alsó szakasza Körösladányig hajózhatóvá vált. A Kettős- és Hármas-Körös egységes szabályozásával az 1820-as Huszárféle terv foglalkozik először. Eddig az időpontig egyes birtokosok, községek létesítettek folyóparti töltéseket, melyek révén a kisebb árhullámoktól földjeiket sikerült megmenteni. Ezek közül legjelentősebb a Halásztelki-Kákai töltésrendszer volt. 1834-ig megépült a Hármas-Körös torkolati, a SzarvasBékésszentandrás közti nagykanyarulatot összekötő és még 4 kisebb átmetszés. A további munkák már az 1855-ös Bodoky-féle terv alapján kerültek kivitelezésre. A Kettős-Hármas-Körös végleges arculata azonban az 1879-es folyammérnöki terv alapján alakult ki. 54 db átmetszés készült el, csaknem 55 km hosszban. Ezzel a folyót 308 km-ről 128 km-re, tehát csaknem 1/3-ára rövidítették. 1834-ben készült az első és pontosan 100 év múlva 1934-ben az utolsó mederátvágás. 1895-ig az árvédelmi töltéseket is megvalósították, éspedig a Hármas-Körösön egymástól 600 m-re, a Kettős-Körösön pedig 300 m-re. A Hortobágy árvizeit egy zsilip éoítésével kizárták a Hármas-Körösből, azóta szabályozott a víz bevezetése. Folyócsatornázás keretében épült 1907-ben a torkolattól 6 km-re a bökényi, majd 1938—42 között a békésszentandrási, 1968-ban pedig a békési vízlépcső. Ezekkel a művekkel lehetővé vált, hogy a Hármas-Kettős-Körös teljes hosszában, valamint a Fehér-Fekete-Sebes-Körös torkolati szakasza egész nyáron át az öntözés céljaira legyen igénybevéve. A bökényi és békésszentandrási hajózózsilipek pedig a hajózást teszik lehetővé" mintegy 120 km hosszban. Az 1940—42-ben épített Hortobágy-toroki mezőtúri árvízkapu révén a Hortobágy is hajózhatóvá vált egészen Túrkevéig. A szabályozási munkák hatása A végrehajtott szabályozási munkák hatását vizsgálva megállapítható, hogy azt elsődlegesen a mezőgazdaság érezte meg. Mintegy 1 millió kh került mentesítésre, melynek 50%-a mélyebb fekvésű ősi ártér volt. Az állandó vízállások és mocsarak pedig 200 000 kat. h-t tettek ki. A szabályozás hatására a községek, városok rohamos fejlődésnek indultak, út- és vasúthálózat létesült. A Körösök szabályozásával párhuzamosan felmerült a belvízrendezések megoldásának a problémája is. A síkvidékre lehulló átlagosan évi 500 mm-es csapadék eloszlása nem mindig kedvező a mezőgazdaság számára. A fölösleges és így káros belvizeket le kellett vezetni és a töltésezett folyókba kellett átemelni. A belvízrendezések kapcsán azután a mezőgazdaság egyre belterjesebbé válhatott. Ma már a Körösvidéken mintegy 10 000 km csatorna és 250 m

3 másodpercenkénti szivattyútelepi kapacitás teszi lehetővé a belvizek gyors levezetését. A biztonságosabb mezőgazdasági termelés ráirányította a figyelmet az öntözésre is. A gyulai és bökényi duzzasztóművek megépültével kezdett el<440