Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Vonsik Gyula: Permanens művelődés, korszerű műveltség

zet, mert a korszerűség tartalmát nem a társadalmi gyakorlat, hanem a kultúra kész értékei oldaláról közelíti meg. A korszerűség kritériuma éppen ezért nem fogalmazódhat meg tételesen, hanem csak elvekben, tendenciákban. Olyan műveltség számonkérése lehetséges csak, amelyben biztosított a tájékozottság, amely lehetővé teszi a valóság egyre tudományosabb megértését, amely magában hordja az újabb ismeretek megszerzésének igényét is. Minden nevelési, képzési mozzanatban uralkodóvá kell válnia annak a felismerésnek, hogy fejleszteni kell az orientációt, a korral való együtthaladás igényét és készségét, az öszefűggésekben lehetséges maximális eligazodás képességét, a szelektáló gondolkodást, az elmélyült és folytonos önképzést, a soha ki nem merülő alkotóvágyat, a következtető képességet, a fejlett világszemléletet és erkölcsi arculatot, a megismerés örömének érzését stb. legfontosabb az ember olyan képességeinek fejlesztése, amely a gyakorlatban — elsősorban a munkában realizálódik, amely az emberi élet progresszív változásának meggyorsítását eredményezi. A műveltséget vizsgálva arra a kérdésre, hogy elég művelt-e valaki, a választ elsősorban tehát nem ott kell keresni, hogy mennyi könyvet olvas el, hogy mennyit jár színházba, moziba, hogy milyen az iskolai végzettsége stb. hanem elsősorban ott, hogy megoldja-e és milyen színvonalon azt a feladatot, ami a társadalmi munkamegosztásból reá hárul. A tárgyi feltételek, pl. technika, gépek stb. a gazdaság, a közélet szervezete egyszerre jelentenek lehetőséget és szükségletet is. Kérdés az, hogy mennyire tud valaki ezzel élni, ennek megfelelni. Ha valaki tud élni a lehetőségekkel, és meg tud felelni a szükségleteknek, akkor művelt, ha nem tudja a lehetőségeket kihasználni, akor nem. Minden más öszehasonlítás vizsgálódás, választ adhat valamire, de nem arra a legfontosabb kérdésre, hogy az egyén vagy osztály társadalmi gyakorlatában játszott szerepéhez rendelkezik-e azzal a műveltséggel, ami ebben a folyamatban realizálódva megteremti a társadalmi értelemben vett haladást. Jelen időszakban az eddig elmondottaknak megfelelő új műveltségideál formába öntése van napirenden. Mi ennek az új koncepciónak a lényege? Az első és a legfontosabb, hogy az általános emberi érték egyre gyorsabban közeledik a munkához. A szocializmusnak az a törvényszerűsége fejeződik ki ebben a folyamatban, hogy megszünteti a munka és a kultúra közötti szakadást, a fizikai és szellemi munka közötti lényeges különbséget. A korszerű műveltség a társadalom szerkezete szempontjából mint változást meghatározó alapvető tényező lép fel. Ezért a műveltség terén megfogalmazott elvárásainkat csak ebben az összefüggésben alakíthatjuk ki, ha nem akarunk olyan helyzetbe kerülni, hogy mást mondunk és megint más fakad a társadalom anyagi létéből. A második tény, hogy a szellemi kultúra alapértékévé egyre inkább a tudomány válik — a tudomány, amelyet már nem akadályoznak társadalmi korlátok — és ez egyben meghatározza a műveltség tartalmának belső arányát is. A világ tudományos látása — mind a természeté, mind a társadalomé a ma embere számára nem egyszerű lehetőség, hanem korszükséglet. Harmadszor — a kulturális forradalmunk jelenlegi szakaszában — kiindulva abból, hogy a műveltség egyrészt következménye a társadalom anyagi életében végbemenő változásoknak, másrészt feltétele is ezeknek —, a hangsúly <401