Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Vonsik Gyula: Permanens művelődés, korszerű műveltség

Mogyoróssy JónOS Vópoji Könyviét £?0S Gyula \ ^rciitát u. 13, Pj. 5 7. Telefon!- Í2 000 VONSIK GYÜLA: PERMANENS MŰVELŐDÉS, KORSZERŰ MŰVELTSÉG A szocializmusra mint társadalomra jellemző, hogy benne minden az emberért és az ember közreműködésével történik. Általánosan elfogadott, hogy a fejlődés folyamatában az ember úgy változtatja meg önmagát, ahogyan megváltoztatja környezetét, a különböző viszonyokat, amelyeknek maga a központja. Az ember szabadságért vívott harca napjainkban új stádiumba került: a politikai, gazdasági, kulturális, általában a társadalmi fejlődésünk minden mozzanatának megközelítésénél központi helyre került az ember formálása. Most új módon vetődik fel mind a természettel mind a társadalommal vívott harc és a harc sikerének lehetőségei mérhetetlenül kitágultak. A szocializmus, mint társadalmi rendszer, az ember és társadalom viszonyában hozott lényeges változást. A tudományos technikai forradalom viszont az ember és természet között folyó anyagcserében változtatja meg a feltételeket. Mindez felveti az ember és fejlődésének problémáját, közöttük is elsősorban az ember képességeinek fejlesztését, műveltségének alakítását. Ezen belül ma egyik legégetőbb probléma a rendszeres megszakítás nélküli képzés az intenzív művelődés, az új műveltség kialakításának megoldása. Az új műveltségért, a műveltség korszerűségéért folyó harcot tudományos alapon kell tervezni és irányítani. Itt sem megy semmi önmagától. Itt is, mint mindenhol, fel kell készülni az újra, le kell győzni a régi ellenállását, az új meg nem értéséből fakadó ellenérzéseket. Tudni kell az embert mozgósítani arra, amit ma még nem csinál, de holnap, ha ember akar maradni, meg kell, hogy csináljon. Abból kell kindulni, hogy az ember gyakorlati tevékenysége eredményeként nemcsak az objektív feltételek változnak meg, a faluból város lesz, a vadonból kulturált vidék, vagyis nemcsak az élet tárgyi feltételei lesznek jobbak — hanem megváltozik az ember is, mint termelő, mint közéleti stb., hiszen az emberek a termelés útján átalakítják magukat, úi erőket, új képzeteket alkotnak, új érintkezési módot, új szükségleteket, új fogalmakat teremtenek stb. A mi társadalmunk lényegéből fakad, hogy megszünteti a munka és kultúra, a fizikai és szellemi munka közötti szakadást, vagyis olyan viszonyt hoz létre, amelyben az ember akkor is művelődik, amikor dolgozik, és akkor is dolgozik, amikor művelődik. Ebből következik, hogy a változó anyagi vi<393